Szerettem is meg nem is a harmadik évadot.
Hihetetlen, de már eltelt több mint egy év, mióta láttam a sorozat második évadát, mégis a friss epizódok nézése közben olyan érzésem volt, mintha csak tegnap fedeztem volna fel a sorozatot. 🙂 Még mielőtt nagyon spoileres lennék, röviden összefoglalva a harmadik évadban maradtak az előző szezonban felépített minőségnél, vagyis a kis Emma sajnos ismét háttérbe szorult, és a szerelmi szálak kaptak nagyobb hangsúlyt. Ez persze alapesetben nem feltétlenül lenne baj, mégis így sajnos eléggé hullámzó minőségű részeket kaptunk. Mindent összevetve azonban még mindig nagy kedvenc számomra a sorozat, és élvezettel daráltam le az eddigi leghosszabb (21 epizódos) szezont, így alig várom már a jelenleg futó negyediket is.
Spoileresen folytatom a továbbiakban.
Két évnyi csiki-csuki játék után végre itt volt az esély, hogy Ben és Riley összejöjjenek, erre hirtelen megjelent Emma anyukája, aki amilyen viharos sebességgel bukkant fel, olyan gyorsan is távozott, ám sikerült bekavarnia, így Riley és Ben mégsem jött össze. Nem értem miért kellett behozni a képbe Angela-t, ha ilyen hamar el is tüntették. Egyébként elég szimpatikus volt a maga módján, mégsem tetszett volna, ha Ben végül őt választja. És ezzel még egy évadnyi hol veled szeretnék lenni-hol maradjunk csak barátok őrlődések vették kezdetét, az azonban amikor tényleg összejöttek, kiderült, hogy Danny még mindig szerelmes Riley-ba, a lány pedig úgy tűnt ismét elkezdett vacillálni a két fiú között. Valahol érthető Riley reakciója, mégis az lenne a legjobb ha végre döntene, és kitartana a választottja mellett. És őszintén szólva ez a szerelmi háromszög bármennyire is aranyos, már kezd rohadtul idegesíteni…
Akiben viszont még egyáltalán nem kellett csalódnom (a gyönyörűséges Emma-n kívül 🙂 ) az a Wheeler fivérek anyja, Bonnie. Még mindig rendkívül jó egysorosokat kap, ráadásul idén végre nagyobb teret kapott. Eddig is mutatták a pasizási szokásait, ám ezúttal nagy örömömre kitartott egy srác mellett elég hosszú ideig. Aztán sajnos sikerült ezt a szálat is elrontaniuk a készítőknek, amit rettenetesen sajnálok. Öröm az ürömben, hogy azt a részt nagyon élveztem, amikor Bonnie egyszerre kavart Brad-el és az apjával. Sírva röhögős jeleneteknek lehettünk szemtanúi. 🙂
És, hogy ne legyen annyira negatív a kritika, magam sem hittem volna, hogy egyszer ezt fogom írni, de a harmadik évadban megtörtént a csoda, és egy kicsit megkedveltem Tucker-t. Nagyon jó ötlet volt behozni az apját, így kaptunk egy picit a családi hátteréből, valamint ebben az évben nem feltétlenül csak a csajozás körül zengett az élete, hanem kapott egy munkahelyi szálat is, amibe még Bonnie-t is sikerült belevonni egyszer-kétszer. Tucker és Bonnie egyébként nagyon jól kiegészítik egymást, imádtam a csipkelődéseiket, ebből kérek még a negyedik évadban is!
Értékelés: 7/10.
Minden negatívum ellenére nagyon a szívemhez nőtt a sorozat, így egyelőre biztosan nem fogom kaszálni, és ki fogok tartani a garantált 100 epizód mellett, amiből a fele már le is ment. Nagy szerencséje van a sorozatnak, hogy még az első évad végén be lett rendelve ez a rengeteg epizód – valószínűleg a Melissa & Joey szériával keverhettem össze, ugyanis a Baby Daddy csak nemrégiben kapta meg a századik epizódos berendelést – ugyanis évről-évre esik a nézettsége, nem véletlenül, hiszen a kezdtek kezdetén felvázolt sztoritól már nagyon eltértünk… Ettől függetlenül még bizakodok egy javulásban, és nagyon remélem, hogy a negyedik évadban nagyobb teret fog kapni Emma, akit az elmúlt két évben fájóan a háttérbe szorítottak… Legközelebb kritika a negyedik évad végén várható, hiszen a Baby Daddy tipikusan egy olyan sorozat, ami darálva a legjobb. 🙂
Végezetül nem is maradt más dolgom, mint az utolsó képhez fűzni egy apróbb megjegyzést: remélem most már egy kicsit tovább marad együtt Riley és Ben, ugyanis kíváncsi vagyok, hogy milyen szituációkhoz vezethet kettejük románca… Plusz nem utolsó szempont, hogy mennyire aranyosak együtt. 🙂