We’re the Millers (Családi üzelmek) [2013]

Mindent összevetve, egész jó lett a film.

Míg a legtöbben Jennifer Aniston miatt voltak nagyon kíváncsiak a filmre, addig én bátran bevallom nem miatta néztem meg elsősorban a filmet, hanem Emma Roberts miatt, akit még a Nickelodeon Unfabulous (TökÉretlenek/Nincs mese) című sorozatában ismertem meg. Nem tudom miért, de Jennifer Aniston nekem nem volt szimpatikus a Jóbarátokban, vagyis nem miatta néztem meg az első két évadot (azóta is várat magára a folytatás). Ez van és kész: alapból nem szimpatikus nekem a sznésznő. Ettől függetlenül vannak olyan filmjei, amiben nagyon jól alakít, és itt is hozza a formát. Tetszett a film, már csak az egyedi(?) története miatt is, és úgy érzem, amit lehetett, mindent kihoztak belőle.

 Spoileresen folytatom tovább.

Az alapsztori a következő: David (Jason Sudeikis) egy drogdíler, aki egy nap segít a szomszédjának Kenny-nek (Will Poulter) megvédeni egy lányt, Casey-t (Emma Roberts) egy csapat huligán elől, de végül póruljár és elviszik az összes pénzét és drogját. A nagyfőnök Brad (Ed Helms) kitalálja mivel tehetné jóvá David a balesetet: el kell hoznia egy nagy adag drog szállítmányt Mexikóból. David, hogy ne kapcsolja le a rendőrség, kitalálja, hogy alapít egy álcsaládot, és egy lakóbusszal csempészi át a drogot, hisz egy családra nem gyanakodnak. Felkéri feleségének a sztriptíz táncosnő Rose-t (Jennifer Aniston), két gyereke pedig Casey és Kenny lesz. Később aztán (kb. úgy a felénél) hirtelen csavart vesz a film, és már nem az az elsődleges cél, hogy leszállítsák a szállítmányt, hanem az, hogy túléljék a kalandot. Bonyodalomban tehát nincs hiány, végül pedig, ahogy a legtöbb filmél lenni szokott, megússzák a történteket, sőt egy igazi családdá kovácsolódnak össze. Azt viszont nem tudom eldönteni, hogy csak a tanúvédelmi program miatt vannak még együtt, vagy alapból. Ennyit röviden a történetről.

A színészekről már részben írtam: mindenki jól hozta a karakterét, a történet is jó volt, még az alpári poénokon is tudtam nevetni! Egy-két jelenetnél szó szerint röhögőgörcsöt kaptam. Hogy említsek egy-két példát: amikor a “babán” keresztülment a sok kamion, az anya-fia, testvér csók, majd a lebukás, a rendőr házaspár szinte összes jelenete, a pókmarás, és még sok más. A káromkodás viszont túlnyomórészt jelen volt, ami néhol elviselhető volt, máshol viszont nem. Ja és majd el felejtettem: Jennifer Aniston még mindig nagyon dögös, 44 évesen is! A sztriptízes jelenetei pedig nagyon jók voltak. 🙂

Értékelés: 8/10

Sok volt benne a vicces jelenet, mégis a sok néha értelmetlen káromkodás miatt muszáj vagyok levonni egy kis pontot. Ettől függetlenül mindenkinek ajánlom egyszeri megnézésre. Kitudja, lehet pár év múlva újra megnézem a filmet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.