Hiányozni fog a Heck família.

Bevallom őszintén, elsősorban azért regisztráltam be a HBO GO-ra, és vettem igénybe az ingyenes egy hónapot, hogy végre megkezdhessem a hattyúdalomat a The Middle kapcsán. Bár azt terveztem, hogy közel egy hét alatt leadarálom majd azt a nyolcadik és kilencedik évadot, végül mégiscsak elnyújtottam, egyrészt az élvezetért is, hiszen tudtam, hogy nem lesz már több epizód, és nem álltam még készen végérvényesen elbúcsúzni a Heck családtól, másrészt pedig egyéb dolgok is közbeszóltak, mint például a munka és miegymás. Végül péntek éjszaka értem el odáig, hogy megnéztem az utolsó részt is, ami nem mellesleg dupla epizód volt, és valamiért az HBO még mindig nem tette közzé szinkronosan így felirattal ültem végig, és bár nem kaptam akkora érzelmi hullámvasutat, mint azt vártam, ettől függetlenül mégiscsak méltón ért véget a show, még annak ellenére is, hogy pont az utolsó évadban sajnos sikerült lejjebb adni a minőségből…

Kicsit nehéz így egyszerre a két évadról írni, hiszen míg a nyolcadikban folyt minden a rendes mederben, addig a kilencedikben már érezhetően alá lettek rendelve az epizódok döntő hányada a búcsúzásnak és a lezárásnak. Ami tehát a nyolcadik felvonást illeti, a Heck család folytatta az életét a mindennapos problémákból adódó túlélést, ami hol sikerült nekik, hol nem. Míg a szülők végre élhették életüket a gyerekek nélkül, mert ugyebár Brickkel ezúttal sem foglalkoztak többet, mint amennyit igényelt, addig Axl és Sue remekül megállták a helyüket az egyetemen. Egyébként velük kapcsolatban éreztem a legnagyobb fejlődést ebben a szezonban, hiszen azáltal, hogy idejük nagy részében egy campuson tartózkodtak, most sikerült a legjobban összekovácsolódni, és helyenként remek testvéri jelenetek születtek, elég csak a bálos epizódra gondolni. Ha csak a nyolcadik évadot kellene pontoznom, simán kiszórnám rá a kilenc pontot. De ott van ugyebár az a zárószezon is.

Amivel egyébként nem is lett volna semmi baj, ha nem szerették volna majdnem minden egyes epizódban érzékeltetni az írók, hogy ennyi volt és nincs tovább. Tulajdonképpen az összes szál, amit behoztak a kilencedik évadban afelé futott ki, hogy elbúcsúztassák a sorozatot, és nem figyeltek olyan alapvető dolgokra, mint korábban. Vegyük például a már korábban kirepült gyerekek visszatérését a családi fészekbe. Na jó, még Axl esetében meg is értettem, hogy miután elvégezte az egyetemet, munka hiányában kénytelen volt hazaköltözni, na de, hogy Sue miért lógott olyan sűrűn otthon azt már nem teljesen értem. Pedig a The Middle egyik erőssége pont az volt, hogy az idő előrehaladtával együtt a gyerekek is cseperedtek  és elkezdték az önálló életüket, szemben a Modern Family-vel, ahol sosem szakítottak nagyobb figyelmet a fiatalabb generációra, és sokszor szinte csak lógnak a levegőben, semmi jövőképpel.

Sajnos most a The Middle írói is belefutottak ebbe a hibába, hiszen míg Axlnél láttam némi jellemfejlődést a munkakeresése révén próbáltak, addig szegény Sue-t teljesen alárendelték a szerelmi életének, és így kimaradtak a jó kis egyetemi sztorijai. Legalább szerencsére Brick hozta a szokásos formáját, ahogy a szülők is, Frankie főnökének felbukkanásáért pedig kifejezetten örültem. Olyan mértékben nem átlagos az a fogorvos, hogy remekül beleillik a képbe. Ugyanez igaz a Donahue illetve a Glossner családra is, hiszen ők egymásnak szöges ellentétei, és valahol középtájt járnak kettőjük között Heckék. A Glossneres leszámolós epizódért pedig külön hálás vagyok, nagyon szórakoztató és egyben jó volt látni, hogy ők is kaptak némi lezárást.

És ha már ennyiszer célozgattam rá, jöjjön végül az a bizonyos dupla részes sorozatzáró epizód kitárgyalása, természetesen spoilerekkel teletűzdelve.

Először is örülök, hogy egy nagy utazással ért véget a Heck család története, hiszen a kilenc évad során gyakran kirándulgattak, szóval ezáltal kapott egy kis keretes szerkezetet a sorozat. Ugyanakkor, ha őszinte szeretnék lenni, kicsit nagyobb lezárásra számítottam. Arra voltam felkészülve, hogy kapunk néhány 5-10 éves időbeli előreugrást, és megláthatjuk, ki merre halad éppen. Ehhez képest csak a gyerekekből kaptunk néhány másodpercet, igaz azok a jelenetek mindenért kárpótoltak, hiszen tulajdonképpen mindenki azt kapta, amit megérdemelt. Leginkább Axl na és persze Sue jövőképe tetszett, utóbbi végül végérvényesen is összejött Seannal, amit sokkal jobban is megtudott volna hatni, ha az írók nem erre építették volna fel a teljes záróévadot, hogy úgy az igazán csattanó, ha csak az utolsó részben jönnek össze, de abba nem gondoltak bele, hogy ha ennyi ideig húzzák a rajongók agyát, előbb vagy utóbb elfog pattanni egy húr. Nálam ez konkrétan a szilveszteri epizódot követően érkezett el, ettől függetlenül mégiscsak örülök a boldogságuknak, a Sue központú spin-offban pedig szívesen elnézném, hogyan boldogulnak együtt. 😉

Értékelés: 8/10.

Mindent összevetve bár tényleg nagyon szeretem a sorozatot, a hullámzó minőségű kilencedik évadnak köszönhetően sikerült elérniük nálam, hogy fájó szívvel ugyan, de elengedjem a sorozatot, és ne azon törjem a fejem, vajon mit lehetett volna még kihozni egy tizedik évadból. Azért őszintén bízom benne, hogy a spin-off megvalósul, mert Sue történetét bizony még elnézném tovább, visszatérő szereplőként pedig néha beugorhatna a többi családtag is. Na, de ami a The Middle-t illeti, egy percig sem bántam meg, amiért tavaly rátaláltam a sorozatra, sok-sok felejthetetlen pillanatot okozott nekem, amit ezúton is szeretnék megköszönni a színészeknek és a teljes stábnak. Hiányozni fog. ❤