Véget ért a Raising Hope (Nevelésből elégséges) – Kritika a sorozatról

Nagyon fog hiányozni a sorozat.

A sorozattal kapcsolatos darámat már májusban elkezdtem, az első évadról írtam is egy kritikát. Viharos sebességgel jutottam el a negyedik évadig, azonban ekkor kicsit alább hagyott a lelkesedésem, plusz beköszöntött az a fránya vizsgaidőszak is, így ha még szerettem volna folytatni, nem tudtam. A héten azonban sikerült sort kerítenem rá, és gyorsan bedaráltam a maradék húsz epizódot. Elöljáróban azt elmondhatom, hogy nagyon megszerettem a sorozatot, így rettenetesen sajnálom, hogy a FOX nem látott már többet benne, és kaszálta. Bár az igazsághoz hozzátartozik, az utolsó évad már tényleg nem volt olyan jó, mint az első három. És ez valószínűleg a showrunner váltásnak könyvelhető el, hisz Greg Garcia a harmadik évad végén elhagyta a fedélzetet.
A Kép alatt Spoileresen folytatom tovább.

A negyedik évad eléggé hullámzó teljesítményt nyújtott. Egyrészről én azt hiányoltam benne a legjobban, hogy történetileg nem haladtunk előre. Míg az első három évad fő motívuma az volt, hogy jön össze Jimmy és Sabrina, addig itt semmi konkrét előrelépés nem volt. Oké, hogy az egyik részben szóba került az, hogy legyen egy közös gyerekük, de aztán ez a terv a későbbi részekben elfelejtődött. Tulajdonképpen azt vettem észre, Jimmy és Sabrina a háttérbe szorult, és az utolsó évad inkább Burt-ről és Virginia-ról szólt, amivel nekem nem is lett volna bajom, mert szeretem őket is, de egy picit fura volt. De, hogy ne csak a rosszat említsem meg, van egy olyan karakter, akiben egyáltalán nem csalódtam az eltelt négy évad alatt, természetesen Nagyira gondoltam. 🙂 Elképesztően vicces jelenetek születtek akkor, amiben ő volt a középpontban. Hope pedig továbbra is nagyon tündéri volt, és azért jár egy nagy hátbeveregetés a készítőknek, hogy végig ugyanaz játszotta el a kislányt, így láttuk őt cseperedni. 🙂

A sorozat fő erőssége mindig is az volt, hogy nem csak a főszereplők voltak rettenetesen jók, hanem a mellékszereplők is. Nos, az utolsó évadban, néhány epizódban már azt éreztem, sok volt már belőlük, ettől függetlenül tényleg be kell látni, sok kellemes pillanatot okoztak nekünk. Hogy csak egyet emeljek ki, a dagi táboros rész nagyon jó volt, csodálkoztam is, hogy Barney hogy volt képes átverni Burt-éket, mikor mindig is a becsületesség megtestesítője volt. Ehhez képest simán átverte őket. 🙂 Frank pont azért volt jó, mert túlságosan fura volt, néha kell egy ilyen karakter is a sorozatba. Akit még nagyon megkedveltem, az Shelley volt, aki a negyedik évadban sajnos csak három epizódban volt jelen.

Szerintem a negyedik évadnak azt sem tett jót, hogy sok volt benne a töltelék epizód. Ez alatt azt értem, hogy sokszor volt olyan rész, amiben feldolgoztak valamit, és tényleg nem volt semmi fejlődés sem benne. Gondolok itt például a karácsonyos részre, vagy netán a Szupermarketek versenyére. Az a rész viszont nagyon vicces volt, amikor mindig több kultikus sorozatra utalgattak. 🙂

Egy szó mint száz, nem akarom bántani a sorozatot, mert tényleg nagyon megszerettem, habár visszaolvasva amit eddig írtam, lehet nem ez látszik, de tényleg, nagyon a szívemhez nőtt. Megérdemelte volna, hogy megkapja a bűvös 100. részt, de sajnos nem így lett. Mint a How I Met Your Mother-nél is írtam, itt is csak a jóra fogok visszaemlékezni, az pedig volt, dögivel, az első három évadot pedig szerintem pár hónap/év múlva biztosan újranézem, mert ennyire jó vígjátékkal én az Egy rém rendes család óta nem találkoztam.
Értékelés: 8/10.
Ezt a nyolc pontot az egész sorozat kapja. Az utolsó rész annyira kedves és aranyos volt, hogy nem sajnálom, hogy nem kapott lezárást. Tulajdonképpen  nem is lett volna értelme annak, hogy minden szálnak a végére pontot tegyenek, hisz ez egy családi sorozat volt. Hiányozni fog a Chance család, de nagyon. Változó színvonal ide vagy oda, én még elnéztem volna őket évekig!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.