Nagyon mérges vagyok ám az utolsó percekért!

A héten véget ért a Timeless első évada, amelyet nagy valószínűséggel nem fog követni folytatás, hiszen sajnos elég gyatra nézettséget produkált. Bár a sorozat javára szól, hogy a januári visszatérését követően viszonylag stabil nézőbázissal rendelkezett, valamint az utónézettsége is elég magas a 80 % fölötti arányával, ettől függetlenül mégiscsak az NBC egyik leggyengébb szériája, szóval én nem nagyon reménykedem a második évadban. És, hogy miért is vagyok én mérges? Hát azért, mert a készítők tulajdonképpen szartak a számokra, és az utolsó pár percben olyan kaliberű cliffhangerrel búcsúzott a sorozat, amit már régen láttam, pedig könnyedén pontot tehettek volna a végére, ők mégsem tették…

Figyelem! A továbbiakban igyekszem enyhén spoileresen értekezni az első szezon történéseiről.

Tényleg mérges vagyok ám az utolsó percekért, ugyanis maga az évad felépítése nekem nagyon is bejött, ahogyan a sokat emlegetett Rittenhouse körüli, rejtélyekkel teletűzdelt szálat is pont a megfelelő dózisban adagolták az írók. Mondjuk azt valahol sajnálom, amiért csak nagy általánosságban esett szó a szervezet tevékenységéről, és a könyörtelenségükön kívül szinte semmiféle konkrétumot nem tudtunk meg róluk. Mindenesetre ennyi is elég volt ahhoz, hogy mélységesen elítéljem a szervezetet, na és persze a benne tevékenykedő személyeket – nálam egyébként Lucy édesapja vitte a prímet – éppen ezért részről-részre egyre inkább drukkoltam a bukásukért.

A sorozat azonban nemcsak a Rittenhouse körül forgott, hanem bizony fontos morális kérdéseket is felvetett minden epizód, és volt ám egy visszatérő elem is, mégpedig a gyász személyében. Ha jobban belegondoltok, Flynn, Lucy és Wyatt is sokszor aszerint cselekedett, hogy a múlt megváltoztatásával visszahozzanak számukra igen kedves személyeket, ezáltal a sors vagy éppen az ‘így lett elrendelve’ motívumok is erősen megkérdőjelezetté váltak a sorozatban. Személy szerint nagyon szerettem ezeket, amikor nem lehet biztosan az egyik állásponton letenni a voksod, hanem folyamatosan változhatott a véleményem, akár részről-részre, legfőképp Flynn esetében. Egyértelműen Flynn volt a sorozat egyik legösszetettebb karaktere, akinek a motivációját nagyon is megtudtam érteni, ám a cselekedeteit és vakmerőségét már kevésbé. Az is nagyon tetszett a karakterben, hogy míg a külvilág felé a kissé pszichopata oldalát igyekezett mutatni, addig Lucy-nak mégis képes volt megnyílni, és ekkor mutatta meg igazán, hogy maradt benne még emberség. A párbeszédeiket tehát nagyon szerettem, és mindig vártam, hogy mikor maradnak végre kettesben. 🙂

Ami a többieket illeti, szinte mindenkit sikerült megkedvelnem a maguk módján. Rufus és Jiya ügyetlenkedéseit üdítő volt nézni, ugyanakkor amikor nem a kapcsolatuk alakulásáról volt szó, akkor remekül helytálltak, Rufus szarkasztikus humoráért pedig egyenesen odáig voltam meg vissza. Lucy és Wyatt azonban nagy meglepetésemre rám cáfoltak, hiszen végül mégsem jöttek össze, mint ahogy azt a pilotkritikában felvázoltam. Mondjuk az igazat megvallva nem sok hiányzott hozzá, így ha esetleg mégis kap majd folytatást a sorozat, akkor előbb vagy utóbb több be fog következni az egymásra borulás, amiből a Bonnie és Clayde részben már láthattunk ízelítőt.

Valójában már az eddig felsorolt szempontok miatt is nagyon megszerettem a showt, ám mégiscsak az időutazás miatt vált kötelező néznivalóvá a Timeless. Nagyon érdekes helyszínekre utaztak főhőseink, az pedig tényleg hihetetlen, mennyire korhűen ábrázolták az adott korokat. A pilottól eltérően a folytatásban ráadásul már a CGI technikát is remekül alkalmazták, amelynek köszönhetően csak mégjobban nőtt az élvezhetőségi faktor.

Egyetlen egy negatívumot tudok csupán felhozni, mégpedig az évadzáró epizód utolsó perceit, amiért viszont rettentően haragszom. Az hagyján, hogy Lucy édesanyjára sajnos csak nagyon kevés játékidő jutott, de az, hogy ő is a Rittenhouse tagja, és, hogy a szervezet szó szerint megállíthatatlannak bizonyult azáltal, hogy seperc alatt visszavetté az irányítást, na ez már nálam is kiverte a biztosítékot. Pedig olyan szépen megalapozták a Rittenhouse bukását, és Jiya fura viselkedésének eltekintésétől nagyon szépen le lehetett volna zárni a sorozatot, pláne annak fényében, hogy nagyon kevés esély van a folytatásra.

Értékelés: 8/10.

Valójában kilenc pontot szándékoztam adni a Timelessnek, de az orbitális cliffhanger miatt kénytelen voltam egy pontot levonni, így a végeredmény egy erős nyolcas. A fájóan rossz lezárás ellenére egyáltalán nem bántam meg, amiért végig kitartottam a sorozat mellett, hiszen remekül kikapcsolódtam minden héten, amikor az aktuális epizódokat néztem. Sajnálom, amiért a nézők nem találtak rá a sorozatra. Persze én nagyon szeretném, ha végül megkapná a második évadot, ugyanakkor fel vagyok készülve a kaszára is. Mindenesetre bátran ajánlom darálásra, csak az utolsó két-három percet ne nézzétek meg.