This is Us (Rólunk szól): Az első évadról

A 2016/2017-es tévés évad messzemenően kimagasló sorozata!

Bár az évek előre haladtával sajnos egyre kevesebb új sorozatnak tudok esélyt adni, ettől függetlenül a tavalyi amerikai televíziós évadban is kipróbáltam szám szerint 12 sorozatot, amelyek közül minden kétséget kizárólag a This is Us vitte a prímet. Ha emlékeztek, már a pilot is teljes mértékben elvarázsolt, az ottani minőséget pedig magasan tudta tartani a sorozat a teljes szezon alatt. Nem véletlenül lett akkora siker a tengerentúlon, aminek következtében idő előtt nemcsak a második, de a harmadik évados berendelést is megkapta. Én pedig szó szerint repesek a boldogságtól, amiért egy időre biztosítva lett a kedvenc sorozatom sorsa.

Azt hiszem a sorozat írói remekül bebizonyították még a laikusok számára is, hogy az elsőre teljesen hétköznapinak tűnő történeteket is el lehet egészen érdekesen is mesélni. Persze nyilvánvalóan a színészek is alaposan hozzájárulnak a sikerhez, akik többsége bizony több filmben valamint sorozatban is bizonyíthatta már rátermettségét, mégis, véleményem szerint az ütős sztorik miatt találtak rá elsősorban a nézők. Mind a múltban mind pedig a jelenben olyan események zajlanak le, amelyek a képernyők elé szegezik a nézőt, miközben egyáltalán nem esnek túlzásba, és nem rugaszkodnak el a földtől, vagyis a családias sorozat műfajon belül remekül helytáll a széria. Mégis a különleges történetvezetése miatt válik igazán kiemelkedővé a show, ahogy a múlt és a jelen szálai mennyire összeérnek minden egyes epizód során, miközben az időrendiséghez egyáltalán nem ragaszkodnak. Ez így egy kicsit bonyolultnak hangzik, de ha megnéztek egy részt, megfogjátok érteni.

A helyzet szépsége, hogy az élet minden része reprezentálva van, jó és rossz, boldog és boldogtalan, élet és halál, igazság és igazságtalanság egyaránt, miközben a szereplők kitartóan küzdenek céljaik eléréséért. Itt van például Kate, aki eldöntötte, hogy súlyproblémái nem fognak a boldogsága útjába állni, de Randall-t sem kell félteni, aki a származását nézve bizony rengeteg hátrányos helyzettel találhatta szembe magát, ő mégis mindvégig kitartott, amelynek meg lett az eredménye, most azonban egy újabb nehéz helyzettel kénytelen szembenézni. Hamar megszerettem őket, ám mégsem ők nőttek igazán nagyot az én szememben. Kevin ugyanis akkora csodálatos karakterfejlődésen ment keresztül, amit szívesen továbbnéztem volna. És most itt nem feltétlenül a jelenben történő változásaira gondolok, habár a munkahelyét érintő döntések meghozatala is példaértékű volt a részéről, hanem sokkal inkább a múltban játszódó eseményekre, amelyekből sajnos csak nagyon rövid szeleteket kaptunk eddig. Igen, a sorozat követői talán már sejthetik, hogy a Randall-el való kapcsolatának alakulására gondolok. Elképesztő, amiért felül tudott kerekedni az érzésein, és végre olyan kapcsolatot sikerült kialakítani kettőjük között, aminek már a legeleje óta meg kellett volna lennie. Kevin darabjának bemutatóestjén értek össze igazán a szálak, amikor olyan megható pillanatnak lehettünk szemtanúi, hogy bizony még az könnyem is eleredt.

Továbbá azt is a sorozat előnyére lehetne írni, hogy ha akarnék, sem tudnék megemlíteni egy igazán negatív szereplőt sem. Még Jack is hamar túlmutatott azon a bizonyos ponton, a családja iránti szeretet és odaadás pedig valamilyen szinten palástolta a később kialakult függőségét. Persze mindez akkor sem menti fel a tettei következményétől, de ahogyan a gyerekeivel, különösképpen Randall-el bánt, az igazán példaértékű volt. Ezért sem értem, hogy végül miért lépett arra az útra, ahova, amikor a tényleg a legfontosabb dolgok adottak voltak az életében. A múltja bemutatásával azért valamilyen szinten próbálták megalapozni a jövőbeli tetteit, mégsem éreztem mindezt kellőképpen elégnek mindehhez, pláne annak fényében, hogy Rebecca-val szó szerint tökéletes párt alkottak együtt.

Végül, de nem utolsósorban, a kritika utolsó bekezdésben már kisebb spoilerek elárulásával értékelem tovább a látottakat!

Tényleg sokszor volt olyan érzésem, hogy a WTF pillanatok sosem fognak abbamaradni. Ezek közül Jack halála érintett meg a leginkább, viszont amekkora jelentőséget tulajdonítanak ennek a végzetes balesetnek, az már korántsem jön be. Nem értem miért kell ennyire húzni az időt, és miért nem mutatják be végre, hogy inkább más dolgokra koncentrálhassanak ehelyett. Ráadásul még az a veszély sem áll fent, hogy ezt követően már nem lehet majd a történetben tartani Milo Wentig-t, hiszen a sorozat egyáltalán nem ragaszkodik az idővonal szigorú betartásához. Ezért is lehetséges az, hogy Randall biológiai apjának halálát követően is állandó szereplőként lesz jelen a színész.

Értékelés: 10/10.

Egy-két apró negatívum ellenére a This is Us toronymagasan kiemelkedik a mezőnyből, számomra pedig az egyik legkedvencebb sorozattá avanzsált, így egyértelműen megérdemli a maximális pontszámot. Ha egy jó kis sorozatot keresnétek darálásra, én szívből tudom ajánlani a This is Us-t, ami nemtől, kortól és érdeklődési körtől függetlenül remek szórakozást fog nyújtani nektek. Izgalmas fordulatok mellett remek tanulságokat is le lehet ám szűrni az epizódokból, a legtöbbször előforduló motívum pedig: Sosem késő változtatni az életeden. Szóval hajrá, a kezdődő második évad előtt még van idő bepótolni a lemaradást. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.