The Tomorrow People (A kiválasztottak) S01/2: Az első évad második feléről

Az évad második fele sokkal ütősebbre sikerült.
Összességében sikerült egy egész jó sorozatot kreálni a készítőknek, és mint már a Facebookon is mondtam, az utolsó négy-öt rész egyértelműen jobbra sikeredett még a kihagyott ziccerek ellenére is, mint az egész évad. Sajnos a vége felé Julie Plecnek egy kicsit nagyobb teret adtak, mint eddig, és sikerült jól megkuszálni a szerelmi szálakat, amik alakulásával egyáltalán nem voltam megelégedve. Szerencsére akcióban, és meglepő fordulatokban nem volt hiány.
A Kép mögött Spoileresen folytatom tovább.

Mielőtt még írnék meg szeretnék valamit említeni: A legnagyobb karakterfejlődést meglepően nem egy főszereplőnél, hanem egy mellékszereplőnél, pontosabban Hillary ügynöknél érzékeltem. Okozott ő is WTF fordulatot, gondolok itt elsősorban arra, mikor kiderült, hogy azért jött össze Stephen-el, hogy az Alapítónak kémkedjen. Aztán persze valóban beleszeretett a fiúba, ezért a jó útra tért, és az öngyilkos merényletével megpróbálta megölni az Alapítót, sajnos sikertelenül. Nagyon szép utat járt be a karakter, Stephen-nel nagyon jó párost alkottak, Alexa PenaVega pedig kitűnően alakította. Szívesen megnézném őt egy másik sorozatban főszereplőként, mert megérdemli.
Stephen apja végül visszatért, ám nem tudták igazán kihasználni a karakter adotta lehetőségeket, itt éreztem egy kihagyott ziccert. Bár azt megértem, hogy Russell és a többiek inkább a saját bőrüket mentik, ez természetes emberi reakció, akkor sem így kellett volna megoldani Roger visszatérését. Ráadásul ne mondják már nekem, hogy egy gépet csakú úgy lehet kikapcsolni, hogy megölöd az embert, aki működteti. Jedikiah meg se próbálta kikapcsolni a gépet. Amikor pedig Roger elteleportált, simán mehetett volna egy kórházba is, így akár túl is élhette volna az egészet. De ez mind azért kellett, hogy Stephen megbosszúlja az apját.
Roger visszatérésével visszatért Marla is, Stephen anyja, akiről egyébként kiderült, hogy szintén egy Tomorrow People. Nagyon szimpatikus volt mind a karakter, mind a színésznő, ezért is sajnálom, hogy nagyon keveset szerepelt a sorozatban, ráadásul az ő történetével tulajdonképpen nem is foglalkoztak, pedig szerintem érdekes lett volna.
A lezárással szinte teljesen egyetértek, ahogyan várható volt, sikerült legyőzni az Alapítót. Stephen miután legyőzte a gépet, egy újabb erőre tett szert: képes volt visszafordítani az időt, megmentve így Cara életét. A CGI effekteket pedig nagyon jól megoldották, ahogy az egész évadban is.
Szerelmi szálakkal kapcsolatban pedig annyit, hogy volt egy pár aki tulajdonképpen úgy jött össze, hogy nem volt semmi előzménye. A páros pedig Astrid és John. Pontosabban Astrid felől már régóta érezhető volt, hogy nem közömbös számára John, John-nál nem. Ráadásul öt perccel ezelőtt szakított Cara-val, és máris beleszeretett Astridba? #JuliePlecLogic
Hilary után John volt még nagyon jó karakter, ráadásul a múltja is nagyon egyedi volt, az évad második felében azonban háttérbe került. Elvesztette az erejét, érdekes volt őt látni emberként, Jedikiah azonban az utolsó részben visszaadta neki. Az írók bíztak abban, hogy lesz második évad, így az utolsó 3 percben egy elég érdekes szálat vezettek fel, amit sajnos már nem fogják nekünk kibontani. Ettől függetlenül egy viszonylag korrekt lezárást kapott a sorozat, ha nem nézitek meg az utolsó 2-3 percet. Éppen ezért egy mini chiffhangernek mondanám.
Értékelés: 8/10.
Az évad második felére 9/10-et simán tudok adni, de a teljes évadra 8-nál többet nem tudok adni. Minden hibája ellenére megszerettem a sorozatot, így nagyon sajnálom, hogy kaszát kapott. Ajánlom mindenkinek megtekintésre a sorozatot, azonban azt most elmondom, a történet tulajdonképpen kb. a harmadik-negyedik rész környékén indul be igazán.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.