The 100: Az első évadról

Igazán élvezetes volt darálni a sorozatot.

A napokban úgy döntöttem, hogy elkezdem ledarálni a The 100 második évadát, és akkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy bizony az első évadáról még nem is írtam kritikát, ahogyan sajnos a pilotkritikát sem kapott a sorozat. Míg utóbbit már nem tudom bepótolni, előbbit azért megpróbálom, de előre szólok, hogy tavaly nyáron daráltam be azt a bizonyos 13 részt, így az emlékeim egy picit megkoptak, ám nagy vonalakban visszanéztem a főbb történéseket így remélhetőleg nem fog megérződni a kritikát, hogy milyen régen is láttam már.

Már a 2013/2014-es upfronts idején megfogott a sorozat az érdekes története miatt: 97 év telt el a nukleáris robbanás óta ami miatt azóta az emberiségnek el kellett hagynia a Földet, és az űrben, egy Bárka nevezetű űrbázison élnek azóta. Csakhogy a Bárka kezdi felmondani a szolgálatot, hiszen a készletek egyre csak fogynak, valamint a levegővel is nagyobb problémák vannak, éppen ezért a vezetőség úgy döntött, hogy 100 bűnözőt a Földre küldenek, hogy felderítsék a környéket, vajon élhető körülmények uralkodnak-e már a Földön.

Már a pilotot is nagyon élveztem, a további részek pedig még élvezetesebb voltak, minkét szálon, a Földön és az űrben is csak úgy pörögtek az események, én pedig mindkettőért rettenetesen odavoltam. Imádtam a Bárkában adódó problémák miatti feszültséget a vezetőség között, ám ha választanom kellene a két szál között, egyértelműen a Földön vívó harcokat választanám. Mondjuk a sok pozitívum ellenére azt azért sajnálom, hogy nem tudtunk meg többet a Földön élő civilizációról, hogy miért is élnek úgy ahogy illetve, hogy hogyan élték túl a katasztrófát. Remélem a második évadban még több kérdésre választ fogunk kapni. Ígéretesen zárult a szezon, így még minden lehetséges. 🙂

A sorozat ugyan nem büszkélkedhet ismert színészekkel (egy kezemen megtudom számolni hány olyan színész van, akit láttam már korábban is), de ez nem feltétlen baj, hiszen szeretem felfedezni az újabbnál újabb tehetségeket. A fiatalok közül egyértelműen Eliza Taylor-t jegyeztem meg, a felnőttek közül pedig Paige Turco-val illetve karakterével szimpatizálok a legjobban. A többiek is megtudtak azért lepni, Bellamy karakterfejlődését például rendkívül tetszett, de megemlíthetném még akár Raven-t is, aki egy igazán kemény csajnak tűnik.

Ha már szóba került Raven, a sorozat erőssége mindenképpen a szerelmi szálak kezelése. Még egy ilyen CW sorozatot nem láttam, ahol bár vannak szerelmi szálak, sőt mit több még háromszög is, mégis a háttérbe szorítják, és inkább a harcokra/akcióra terelődik a hangsúly. Még az Arrow sem tökéletes ebből a szempontból!

Értékelés: 10/10.
Élvezettel és egyben viharos sebességgel daráltam le az első szezont, a kritika megírása után pedig nyugodt lelkiismerettel állok neki a második évadnak. Ahogy nézem, a második évad sem kapott teljes szezonos (22 részes) berendelést, de talán nem is baj, hiszen így nem áll fent az a veszély, hogy egy-egy szálat túlnyújtanak a teljes szezon miatt. Tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom a sorozatot. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük