The 100 (A visszatérők): Az ötödik évadról

Továbbra is az egyik legbiztosabban teljesítő széria a mai sorozatpalettán!

Közel két év szünet után végre ismételten elmerültem a sorozat univerzumában, ami továbbra is legalább annyira jó, hanem jobb, mint a legelején. Na jó, számomra továbbra is a második évad az etalon aminek a minőségét azóta sem sikerült megugraniuk a készítőknek, habár az előnyükre legyen írva próbálkoznak folyamatosan. Nem volt ez másképp az ötödik évaddal sem, aminek ugyan megvoltak a maga hullámhegyei és völgyei, ettől függetlenül igazán kerek egész lett az egész.

A The 100 egyik erőssége és egyben egyedisége tulajdonképpen a kiszámíthatatlanság, kevés olyan sorozat van ugyanis mostanság a palettán, ami ennyire megtudna lepni. Ezzel persze nem azt mondom, hogy minden rész tele van váratlan fordulatokkal, az évad közepe például meglehetősen vontatottra sikeredett, de az tény, hogy még az évad elején fogalmam sem volt, hogy oda fog kifutni a cselekmény, amerre megtörtént. Na és persze ezúttal is búcsúzni kényszerültünk nem egy hanem rögtön kettő alapszereplőtől is, egyikőjüket pedig különösen sajnáltam.

Eddig bírtam konkrétumok nélkül írni, a továbbiakban már spoileres leszek.

Azt szeretem a sorozatban, hogy sokszor foglalkoznak morális kérdésekkel, elég csak az új szereplőkre gondolni, akik egytől-egyig mind bűnözőkből lettek bányászok, majd jöttek a Földre. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, vajon mennyire lehet bennük megbízni? Mennyire lehet majd velük együtt békességben élni, amikor egyszer a társadalom már elítélte őket azért amit tettek? Tényleg mindenkinek járna a második esély? Hiszen ne felejtsük el, hogy anno Clarkék is fiatalkorú bűnözőknek számítottak, és többségük mégiscsak képesek lettek volna a békében való együttélésre. Szóval érdekes volt látni, ahogy ezeket a kérdéseket boncolgatják, az új karakterek pedig hoztak némi vérfrissítést a sorozatba, Diyoza, McCreary, Shaw vagy éppen Vinson telitalálatnak bizonyult.

De nem csak az új szereplők tartogattak, hanem a bunkerben élők is. Bár helyenként eléggé vontatottan volt felépítve a sztorijuk, és sokáig magam sem értettem, mégis hogyan tudott ennyire megváltozni Octavia, aztán amikor robbant a bomba, nos, eléggé megrökönyödtem, egyben pedig tisztelem az írókat azért, amiért be merték vállalni ezt az egészet. Már maga az a tény, hogy kannibálnak kellett lenniük ahhoz, hogy túléljék a föld alatt brutális és gyomorfogató és elkeserítőhúzás volt, mégis az, ahogyan mindenkit rávettek erre, na az verte ki nálam a biztosítékot de nagyon. Főleg Abby hozzáállása az egészhez, és Marcus kényszerítése volt még bicskanyitogató, de a legszívszaggatóbb az egészben, hogy amikor vállalni kellett volna érte a felelősséget, akkor hirtelen mindenki eltűnt Octavia mellől és magára hagyták szegényt a sok-sok felelősséggel. Még Indra is kihátrált idővel amire egyáltalán nem gondoltam volna, hogy valaha megfog történni, szóval benne is csalódtam egy kicsit, na de Abby annyira lesüllyedt ebben az évadban, hogy konkrétan minden empátiámat elvesztette…

Az izgalom és akciójelenetek mellett azért a romantikus vonal is megtalálhatóak nyomokban a sorozatban, és The CW-s szériához képest meglepően jól kezelik még mindig ezeket a szálakat. Na jó, Clarke és Bellamy esetében egy kicsit már kezdik túlhúzni az egészet, de rajtuk kívül mindenki körül alakultak a dolgok. Külön öröm, hogy végre most már Raven-t sem hagyták parlagon heverni, Shaw által pedig szerintem egy méltó párt találtak nekik, nem beszélve arról mennyire élveztem azokat a jeleneteket, amelyekben húzták egymás agyát.

De megjegyezhetném akár Harper és Monty kapcsolatát is, akikről eddig sajnos nem sok szót ejtettem a korábbi kritikáim kapcsán, pedig Monty-t mindig is nagyon bírtam, ám most végre pótolom ezt a hiányosságomat, sajnos utoljára. Monty önzetlensége mindig is tetten érhető volt, és ez most ért a tetőfokára, amikor bevállalta azt, hogy míg a többiek hibernálják magukat addig ő keres egy új, élhető bolygót. Sajnos ez tovább tartott, mint azt bárki gondolta volna, a videóüzenetek pedig nagyon jópofák voltak, igazán Monty-sra sikeredtek, egészen a végéig, amin bizony kicsit be is könnyeztem. Rettentően sajnálom, amiért Harperrel együtt megöregedtek végül pedig meghaltak, de úgy gondolom a körülményekhez képest boldog életet éltek és született egy fiúk is, aki ha jól látom a következő évadban állandó szereplő lesz, szóval bár rettentően sajnálom amiért már nem lesznek velünk a továbbiakban, legalább szebb véget kaptak mint Finn, Lincoln vagy éppen Lexa.

Értékelés: 8/10.

Továbbra is nagyon szeretem a sorozatot, és csak a darálás közben döbbentem rá, mennyire is hiányzott nekem már az univerzuma, éppen ezért nem is fogok ismét ennyi időt kihagyni, és a 13 Reasons Why darája után viszont rávetem magam a hatodik évadra. Ami pedig az ötödiket illeti, hozta a szokásos minőséget, így a nyolc pont kijár neki. Mondjuk azért azt sajnálom, hogy a Földre már nemtudnak majd visszatérni, de kíváncsian várom, hogy mit fog nekik tartogatni az új bolygó. És egyben ugyanakkor szomorúan is fogok nekikezdeni az évadnak, hiszen időközben lesújtott Damoklész kardja a sorozatra, így a hatodikot követően a 2020-ban debütáló hetedik etap lesz a sorozat hattyúdala, én pedig már most rettegek amiért hamarosan búcsút kell majd vennem tőle…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük