Széljegyzet a The Grinder (Jogászok ásza) első részéről

Nagyon középszerűnek érzem a látottakat.

Még a múlthéten megnéztem a Rob Lowe vadonatúj sorozatának első részét, mégis vártam a kritikaírással egészen mostanáig, és ennek két oka van: egyrészről időm sem volt sok, másrészt pedig annyira nem érintett meg a pilot, hogy még olyan támpontok sem fogalmazódtak meg bennem, amik alapján lehetne kritikát írni, így ezúttal inkább egy lényegre törő széljegyzetet fogalmaznék meg:

– Rob Lowe karaktere nekem már túl sok volt: Nyilvánvalóan a címszereplővel foglalkozni kell, de szerintem a készítők már túlestek a ló túloldalára, a pilotban ugyanis végig az volt az érzésem, hogy a többi állandó szereplő csak végig asszisztál a főszereplőnek, és tulajdonképpen nincs is más jelentőségük. Na jó, még a féltékeny testvér kapott is egy kisebb teret, de ő is csak a féltékenységéből adódóan, ez a fajta felépítés pedig nagyon nem tetszik nekem.

– A karakterek olyan sótlanok, mint amilyennek az egészséges ételnek kellene lennie: Ahhoz képest, hogy a többiek nem sok időt kaptak a bizonyításra, a néhány nyúlfarknyi szöveg alapján, ami elhangzott tőlük, nem tettek túl nagy benyomást. Volt itt egy bepasizó tinilány és egy nyominak tűnő gyerek is, akik akár még érdekesek is lehetnének a folytatásban, de van egy olyan érzésem, hogy nem sok teret fognak kapni később sem…

– A jogi esetek egyáltalán nem tűntek valóságosnak: Egy komédia esetében nem várom el azt, hogy a drámaibb eseteknek leszek szemtanúja (arra ott van a How to Get Away with Murder), de arra sem számítottam, hogy ennyire nevetséges lesz a bíróság ábrázolása. Már az is kissé meredek volt, hogy lehetőséget adtak egy egyszerű civil embernek, hogy ügyvédként beszéljen, de nálam az verte ki igazán a biztosítékot, amikor a bírónő nem utasította rendre Rob Lowe karakterét, amikor a védelem kifejezetten kérte. Elismerem, hogy érdekes volt az eset, főleg ahogy csőbe húzták a felperest, mégis be kell ismerni, hogy szerintem rettentő hiteltelenül ábrázolták így a bíróságot.

– A pilot valójában csak alapozásra volt elegendő: Az eddigiek alapján nagyon úgy tűnhet, hogy én teljes mértékben negatívan éltem meg az epizód nézését, pedig ez koránt sincs így. Az igaz, hogy csak elvétve voltak olyan poénok, amelyeken én is tudtam nevetni, de azt azért leszögezhetjük, hogy az első részben kőkeményen alapoztak. A folytatásban még kvázi bármilyen irányban elmehet a sorozat, természetesen a jogi esetek továbbra is biztosan jelen lesznek, de remélhetőleg jobb eseteknek lehetnek tanúi a nézők, valamint a családi vonal is tartogathat még majd meglepetéseket.

Értékelés: 6/10.
A középszertől csak egy fokkal volt jobb, éppen ezért hat pontnál többet nem tudok neki adni. Azért ez a hat pont sem olyan rossz, hisz például nemrégiben a Life in Pieces is ugyanennyit kapott tőlem, és a folytatásban csak javult a show. A lehetőség tehát nagyon is adott a minőség növekedésének, jelen álláspont szerint azonban nem hiszem, hogy a későbbiekben esélyt adok még a szériának, hiszen így is sok sorozatot nézek már. 🙂 Viccet félretéve, ha bejött a pilot, akkor nagy valószínűséggel a folytatásban sem fogsz csalódni, szinkronos rajongóknak pedig üzenem, hogy egész tűrhető szinkront rittyentett hozzá az RTL.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.