Sorozatajánló: Chasing Life

Nagyon megszerettem a sorozatot, éppen ezért sajnálom a korai kaszát.

Idén szeptemberben véget ért a Chasing Life második évada, és az egyre csak csökkenő nézettség miatt sajnos a sorozat is. A készítők láthatóan nem voltak felkészülve a kaszára, az évadzáró részben ugyanis akadt nem kevés cliffhanger, ám összességében mégis megvoltam elégedve a látottakkal, és ezt a teljes szériára elmondhatom, annyira életszerű helyzetekkel és szerethető karakterekkel operált végig, hogy az valami hihetetlen. Nagyon sajnálom, amiért ilyen hamar véget ért April unalmasnak egyáltalán nem mondható élete, de nincs mit tenni, el kell fogadni a tényt és kész. A továbbiakban egy kis múltidézést követően a sorozat két évadáról fejtem ki a véleményemet, nem túl spoileresen.

Kevés olyan show van ma a palettán, amit már konkrétan az előkészülő fázis óta folyamatosan nyomon követnék, az egyik ilyen pedig pontosan a Chasing Life, hiszen engem már az alapötlettel megfogtak az első perctől kezdve. Ezek után érthető mennyire várós volt már a debütálás, talán ezért is ért kisebb csalódás a pilot megnézése után. Bevallom őszintén, kicsit el is ment tőle a kedvem, így egy kis időre parkolópályára tettem, egészen nyárig, amikor is elég gyors sebességgel daráltam le az első évadot. Többek között azért is vált annyira nézősé, mert a pilot után egyre jobban bepörgött a sztori. Miután nem is olyan régen Demoklész kardja végérvényesen is lesújtott a sorozatra, neki is álltam a második évadnak, aminek ha csakis a minőségét nézem, felfoghatatlan a kasza, még az utolsó részeket is ott voltak a szeren…

Bár az való igaz, hogy a Chasing Life az alapsztorija miatt fogott meg a leginkább, és vágtam bele végül, de jobban belegondolva ha April már az első évad során kigyógyul a leukémiából, akkor is néztem volna tovább, hiszen annyira megszerettem a karaktereket, nem utolsó sorban pedig lényegében minden főbb szereplő élete pörgött ezerrel. Nyilvánvalóan mindenki számára kihatással volt a betegség, mégsem csak ez volt a fő mozgatórugó, amiért jár a pacsi a nézőknek. Arról már nem is beszélve, hogy a témából adódóan végig lehetett volna komor és szomorú az egész hangulat, korántsem volt így, sokszor nevettem együtt a szereplőkkel, egyszóval felhőtlenül kitudtam kapcsolódni egy-egy rész megnézése közben, és furcsamód a kritikai észrevételeim is az idő során hátrébb szorultak, és egészen egyszerűen csak hátradőlve néztem a történéseket.

Akinek nem túl szimpatikus April, mert valljuk be egyáltalán nem tökéletes a karakter, és néha volt egy-két olyan döntése, amivel nem feltétlenül értettem egyet, azoknak üzenem, hogy nem feltétlenül körülötte forog a sorozat univerzuma, a főbb szereplők is nagy teret kaptak olykor-olykor, míg az első évadban April és Jenna édesanyjával, addig a másodikban már a legjobb barátnővel, Bethel foglalkoztak aktívabban az írók. Az én személyes kedvencem egyértelműen April húga, Brenna, akivel bizony jól kitolt a sors, hiszen a nővére betegsége miatt minden szempontból csakis második lehetett a sorban, és voltak olyan dolgok, amikről le kellett mondania, mégis a legtöbbször felnőtteket megszégyenítő módon tette túl magát. A személyiségét és habitusát tekintve Brenna áll hozzám a legközelebb, vele tudtam a leginkább azonosulni, az írók pedig remek sztorikat kreáltak neki, komolyan mondom már csak miatta megéri nézni. 🙂

Ahogy a legtöbb esetben, itt is voltak üres járatok, amik nem teljesen voltak rosszak, példának okáért a legtöbb esetben csak még közelebb hozták családi köteléket (lásd az elhunyt apa valódi titka a második évadban), mégsem hiányzott volna, ha végül nem kerül bele a sorozatba. Ennek kapcsán egyébként egy szereplőt is megtudnék említeni, mégpedig a George nagybácsit, akivel nem nagyon tudtak mit kezdeni, éppen ezért sem sajnáltam, amikor egy időre nélkülözni kellett.

Utolsó szegmensként a romantikus vonallal is szeretnék kicsit foglalkozni, hiszen ez minden sorozatban adott, és nem egyszer ezzel próbálnak előrébb lendíteni a történetben. Nos, April és Brenna esetében találkozhattunk szerelmi háromszögekkel is, ám nagyon helyesen egyik esetben sem estek a ló túloldalára a készítők. Aprilnél tartott ez a legtovább, ám ennek ellenére a legtöbbször nagyon a háttérben zajlott. Teljes mértékben egyetértettem, amikor végül Leo mellett tette le a voksot, az esküvős részt is nagyon élveztem, és ezt követően ütött be a krach. Nagyon váratlan WTF fordulat volt ez, mégis a lehető legjobb helyzetet hozták ki az egészből.

Értékelés: 8/10.
Bár nagyon megszerettem a sorozatot, azért azt valljuk be, nem volt teljes mértékben tökéletes, egy erős nyolc pontot azért mindenképpen megérdemel. Mivel a poszt elsődleges célja a sorozatajánlás volt, ezért az utolsó részben cliffhangeres eseményekre sem tértem ki, annyit azonban most elárulnék, hogy bár az élet bizony tud kegyetlen lenni, azért szerintem April végül meggyógyult volna, ezt követően pedig az egészséges életét követhettük volna nyomon. Sajnálom, hogy véget ért, de legalább nem érzek hatalmas űrt iránta. Remélem, hogy akik még nem is hallottak a szériáról, előbb vagy utóbb belekezdenek, hiszen megéri. Az most már biztos, hogy az ABC Family kínálatából, a The Fosters után egyértelműen a Chasing Life lett a kedvencem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.