Shameless (Szégyentelenek): A negyedik évadról

Valami megváltozott.

A frenetikus harmadik évad után a negyedik évad első epizódja kicsikét túlcsordult a drámától, de elkönyveltem annak, hogy erősen építkeznek az írók. Ezt követően azonban a további epizódok is tele voltak kemény drámai jelenetekkel, amelyek többsége tetszett ugyan, de én mégsem ehhez voltam hozzászokva. Bevallom őszintén, kissé szíven ütött ez a váltás, ettől függetlenül továbbra is nagyon szeretem a sorozatot, és a végeredményből sem vett le semmit sem ez a fajta más irány. Ezzel persze nem azt mondom, hogy minden szempontból tökéletes volt a negyedik évad, merthogy voltak itt sajnos kisebb-nagyobb hibák, amikről a továbbiakban kis is fejtem a véleményemet.

Vigyázat, meglehetősen spoileres hangvételű kritika következik!

Fiona jellemváltozása nagyon megérintett, ám sokáig magam sem tudtam eldönteni, hogy most örülök ennek vagy sem. Kétségkívül kimozdult a komfortzónájából azáltal, hogy kevésbé törődött a testvéreivel és sokkal inkább a szerelmi életén volt a hangsúly, amit én nem is bántam volna, de ezt a ‘viszonyt kezdek a pasim testvérével, aki mellesleg pont annyira zűrös, mint Jimmy’ részt igazán kihagyhatták volna. Persze ezzel talán a kábítószeres eset sem történt volna meg, és ezzel odalett volna az évad egyik fő bonyodalma, amit viszont jól ábrázoltak, és bármennyire szörnyű ilyet mondani, de Fiona igenis megérdemelte azt, hogy bűnhődjön a tettei következményeként. Ó, és mielőtt elfelejteném, Emmy Rossum ismét odacsapott, és többek között a csodálatos színészi játéka miatt volt ennyire hitelesen ábrázolva a teljes sztori.

De nem csak Fiona börtönbe vonulása miatt volt nagyon letargikus ez az etap, Frank betegsége is erőteljesen hozzájárult ehhez az érzéshez. Bármennyire is sajnáltam Franket, végre csak utolérte a végzete, amit sikerült egész jól kifejteni az íróknak, elég csak a Sheilával kapcsolatos eseményekre gondolni, azonban a betegséggel együtt járó új családtagok érkezésének már kevésbé örülök. Minden erőfeszítésemmel azon voltam, hogy megkedveljem Sammi-t, ez azonban kevésbé jött össze, ellenben a fia majdhogynem telitalálatnak bizonyult, én legalábbis nagyon bírtam a rendszerint csupán egysoros beszólásait.

Lip mindennapjai is gyökeresen megváltoztak, végre eljutott az egyetemre, ahol igen érdekesen alakultak a dolgai, hiszen mindamellett, hogy helyt kellett állnia a tanulásba, Fiónának köszönhetően még a testvéreit is istápolnia kellett valamilyen szinten, és basszus mindkét színtéren remekül megállta a helyét. Egyes egyedül a Fiónával szembeni haragját nem érezte, teljes mértékben helyénvalónak, de a végén csak megjött Lip esze. Míg tehát a jövőjét logikusan építgette, addig szerelmi téren továbbra is ugyanazokat a hibákat követte el, mint korábban. Na jó, Amanda azért közel sincs olyan zakkant, mint Karen volt, mégsem érzem azt, hogy túlságosan összeillenének. Továbbra is azt mondom, hogy Lip mellé Mandy való, éppen ezért ezerrel drukkolok, hogy előbb vagy utóbb végre ismét összejönnek.

Azért történtek itt kifejezetten pozitív események is, mint például Ian és Mickey kapcsolatának alakulása. Hiába pörögtek ezerrel az események, Ian távolléte az évad első felében nekem mégiscsak feltűnt, ám így lehetőség nyílt egy kicsit jobban megismerni Mickey-t, aminek én nagyon örültem, hiszen mindig is szimpatikus volt számomra a srác. Hihetetlen mekkora karakterfejlődésen ment át Mickey azáltal, hogy végre fel merte vállalni önmagát a családja és mindenki szeme láttára, és mindez csakis Iannek köszönhető. Ezt követően pedig rohamléptekben haladtak előre a kapcsolatukban, mígnem be nem következett a hatalmas csapás: nagyon úgy tűnik, hogy Ian örökölte Monica betegségét, a bipoláris depressziót… Ilyen hatalmas cliffhangerrel még egy évadot sem fejeztek be, én pedig már most rettentő kíváncsi vagyok, hogy ez a betegség mégis milyen kihatással lesz Ian életére.

Nem Fiona volt az egyedüli, aki körül 360 fokos fordulatot vett körülötte a világ, mert ott volt bizony Debbie is szorosan a nővére nyomában. Eléggé fura volt nézni, amiért ennyire adott mások véleményére, és mindenáron törekedett megszerezni magának a nála jóval idősebb srácot, pláne annak fényében, hogy egészen idáig pont ő képviselte a racionalitást a Gallagher családban. Értem én, hogy ő is belépett már a kamaszkorba, és tombolnak a hormonok ezerrel, ez mégsem teljesen magyarázat a viselkedésére. Remélem, hogy mielőbb visszatalál a régi önmagára.

Ami pedig a többieket illeti, nos Veronica és Kev babaprojektje eléggé unalmassá vált mostanra, ráadásul szinte csakis ebből álltak ki a közös jeleneteik, ezt pedig nagyon sajnálom, mert régebben tényleg ütős párost alkottak együtt. Azért akadt még pozitívum, hiszen Carl végre kezd egyre szimpatikusabbá válni a számomra. Kezd egyre nagyobb teret kapni a srác, a furgonban lakó barátnőjével pedig igazán izgalmas kalandokba keveredtek. Kíváncsian várom, hogy mire számíthatunk majd tőle a folytatásban.

Értékelés: 8/10.

Mindent összevetve nem volt ez egy nagyon rossz évad, csupán merőben más volt az eddigiekhez képest. Ettől függetlenül én továbbra is minőségi sorozatnak tartom a Shameless-t, és ennek az etapnak is megvoltak a maga csúcspontjai, szóval az erős nyolc pontot mindenképpen megérdemli. Ígérem, ugyanolyan lelkesedéssel fogok nekikezdeni az ötödik évad darálásának, mint azt tettem a negyedikkel. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük