Hiányozni fog ez a hatodik évad.

Most, hogy egy kicsit visszakeresgéltem, rájöttem, hogy nem sok kritikát írtam eddig A Nagy Duettről, a legutóbbi például már több mint két éve íródott, pedig én a második szezon kivételével az összes eddigi évadot nyomon követtem. Szóval, most megpróbálom ezt a hiányosságomat pótolni, már csak abból a szempontból is, mert továbbra is nagyon szórakoztatónak találom a műsorfolyamot, és egyáltalán nem érzem elfáradtnak a formátumot, szemben a rendszerint ősszel bevetett Sztárban sztárral. Azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden szempontból tökéletes lett volna a hatodik kiadás, merthogy voltak bizony olyan elemei, amelyek elmaradhattak volna, de azért így is bőven megérte “rááldoznom” a vasárnap estéimet.

Az elmúlt években a kereskedelmi televíziók, mint az RTL Klub és a TV2 a nagyobb költségvetésű műsorainál egyértelműen az a tendencia, hogy egyre nagyobb és nagyobb körítést kell kreálni a show- és tehetségkutató műsoraiban egyaránt. Hiszen ma már nem elegendő, ha a versenyző kiáll a színpadra és csupán énekel vagy bemutatja a produkcióját, kell hozzá a tánckar is ahogyan a speciális effektek bevetése sem utolsó szempont. És persze ne feledkezzünk meg a műsorvezetők bevonulásáról sem, Claudia igen menő volt, amikor eltanult néhány tánclépést, de azért valljuk be, nem sikerült überelnie Istenes Bence emlékezetes lóháton történő X-Faktoros belépőjét.

Valahol persze megértem amiért azt hiszik, hogy így lehet elnyerni a nézők figyelmét a leginkább, ám most egyértelműen bebizonyosodott az ellentéte, a nézők nem feltétlenül vevők az ilyesmikre, hiszen A Nagy Duett nézettsége majdhogynem részről-részre esett, és bár továbbra is ott volt a TOP10-ben, arra mégsem lehet büszke a csatorna, hogy még az egymilliós küszöbértéket sem sikerült egyszer sem elérnie a teljes lakosság körében.

A műsor erőssége szerintem a jó castingolásban, illetve a profi és amatőr versenyzők párosításában rejlik, amit ezúttal is frenetikusan oldottak meg a készítők, még annak ellenére is, hogy bizony az elején én is nehezteltem arra, hogy ismét sikerült volt RTL-es arcokból összerakni a felhozatalt. A párosok többsége ugyanis remekül lefedték az ilyenkor elvárt színvonalat, azaz voltak olyanok, akiken csak röhögni lehetett a kínos próbálkozásaikon (Pumped Gabó & Marcellina), míg mások hullámzó teljesítményt mutattak (Fodor Rajmund & Wolf Kati), de olyan is előfordult, hogy az amatőr versenyzőnek jobb hangja volt, mint a profi társának (Erdélyi Tímea & Gönczi Gábor).

Persze a végére sokkal inkább azok maradtak, akik azért minőségileg jobb előadást tudtak nyújtani, Balázs Andi & Horváth Tomi, illetve Kamarás Iván & Kollányi Zsuzsi például egészen elképesztő teljesítményt nyújtottak, mindig azt vártam, hogy mikor lépnek már a színpadra. Egyébként nagyon sokáig, egészen pontosan a fináléig Balázs Andiék győzelmének drukkoltam, hiszen olyan szép és összeszokott párost alkottak együtt, amit öröm volt látni. Tényleg sugárzott róluk, hogy megtalálták a közös hangot, és nem csak a műsor kedvéért tettetik az egészet, Andi pedig különösen közel került a szívemhez, amiért bemutatta, hogy a molettebb testalkat ellenére lehet és érezheti szexinek magát egy nő, a beszólásai pedig nagyot tudnak ám ütni. Ám az utolsó adásban mégiscsak történt valami, ami miatt végül megváltozott az addig kialakult véleményem.

Tápai Szabina & Takács Nikolas az elején olyan szinten teljesítettek, mint anno Szabina férje, az ex-kajakozó Kucsera Gábor és Dér Heni, vagyis szórakoztató volt látni, ahogy az amatőr tag próbál felérni a profi társához, de néha inkább volt már kínos a szituáció, minthogy vicces, ráadásul nagyon az összhangot sem láttam Szabina és Nikolas közt. Az első adásban például rettentően látszott rajtuk, ahogyan feszélyezve érzik magukat a színpadon. Aztán szépen-lassan, hétről-hétre elkezdtek összecsiszolódni, Szabina pedig énekhangban is fejlődött, a magasabb hangok terén egyre többet képes volt kiénekelni, a csúcspont pedig a fináléban következett be. Olyan bravúrosan teljesítettek az akkor előadott három produkció során, hogy még az állam is majdnem leesett, azóta pedig többször is visszanéztem már őket, hovatovább, a kritika írása közben is az egyik korábbi előadásuk szól, most éppen az Ő.

Én azt gondolom, hogy bár nyilvánvalóan azok mellett sem szabad elmenni, akik minden héten hozták a megszokottat, de mégiscsak A Nagy Duett a jellemfejlődésről szól, arról, hogy milyen szinten képesek fejlődni az amatőr előadók, hogyan képesek összehangolódni profi társaikkal, illetve, hogy mégis mennyire képesek önmagukat adni a színpadon, ezt a fejlődést pedig egyértelműen Tápai Szabinán és Takács Nikolason tapasztaltam a leginkább, merthogy Nikolas is érezhetően levetkőzte a gátlásait, és olyan oldalát mutatta meg a műsorfolyam alatt, amit még soha – noha a kalap végig fennmaradt – szóval igenis ők érdemelték volna meg leginkább a győzelmet. Ettől függetlenül természetesen Balázs Andiék győzelmének is örülök ám nagyon.

Ami pedig a műsor további elemeit illeti, a zsűrinek sajnos ezúttal sem sikerült teljes mértékben betölteni szerepüket, nem sikerült sok pluszt hozzátenni a teljes képhez, ez alól talán a rutinosnak számító Kasza Tibi volt néha kivétel, aki bár alkalomadtán megfogalmazott néhány kritikát, mégsem mert olyan tökös, hogy építő jellegűen beszóljon a versenyzőknek. Tibi mellett Claudia számított még elengedhetetlen “kelléknek”, akiről szerintem többször is hangoztattam már ezidáig, hogy mennyire szeretem, a kedvenc műsorvezetőim közé tartozik, ám most kénytelen voltam kicsit csalódni benne. Nemtudom, hogy szándékosan vagy véletlenül, de idén sokkal inkább ráment a csipkelődésekre és gunyoros megjegyzésekre, mint korábban, és mindez egy picit a pártatlanság rovására ment. Valahogy az volt az érzésem, hogy picit benne maradt a zsűri szerepben, amit a Sztárban sztárban zseniálisan beszokott tölteni, de műsorvezetőként azért inkább a felkonferáláson és a megfelelő mederben való terelgetésen legyen már inkább a hangsúly, mintsem a megjegyzéseken.

Összességében tehát én ezúttal is jól szórakoztam A Nagy Duett nézése közben, a versenyzők terén nem lehetett ok a panaszra, és végülis csak róluk szól ez a műsor, így hajlandó vagyok magam mögött hagyni a rosszabb pillanatokat, és miközben várom a következő etapot, csak a jóra fogok visszagondolni. Merthogy igenis reménykedem benne, hogy a csökkenő nézettség ellenére jövőre is követni fog egy újabb kiadás. 🙂

Képek forrása: TV2 Sajtószoba