Tökéletes választás volt!

Közel fél év után végre eljutottam arra a pontra, hogy időt tudtam szakítani a könyvolvasásra. Olyannyira szükségem volt már erre a tevékenységre, mint a lélegzetvételre. És ezen most jót mosolyogtam, hiszen azok akik már olvasták vagy jelenleg is olvassák a Luxen szériát, azok számára érhető a kuncogásom a lélegzés kapcsán. Bizony, végre én is bepróbálkoztam a könyvsorozat első részével, és milyen jól is tettem. Teljes mértékben megértem, hogy miért is olyan népszerű a könyvmolyok körében Jennifer L. Armentrout alkotása, engem is alaposan beszippantott a történet, éppen ezért még a kritika befejezése előtt elkezdtem olvasni a folytatást, ami abból a szempontból nem feltétlenül volt okos döntés, hogy még javában tart a vizsgaidőszak, de hékás, két nehéz vizsga között kikapcsolódásnak igenis tökéletes odőtöltés.

A történet középpontjában a 16 éves Katy Swartz áll, aki utolsó gimis éve előtt költözik új városba az édesanyjával, a közelükben pedig egyetlen szomszédság van csupán, ahol vele egykorú testvérpár lakik. A kedves és közvetlen Dee szinte azonnal közös hullámhosszra kerül Katyvel, addig a titokzatos és távolságtartó Daemon egyáltalán nem könnyíti meg a lány életét, sőt mintha szándákosan megnehezítené. Persze idővel aztán kiderül, hogy pontosan mi is áll mindennek a háttérben, amely teljes mértékben felülmúlja Katy minden fantáziáját. Az igazság felfedésével egyidővel a lány élete is veszélybe kerül, ennek köszönhetően pedig olyan döntéseket kénytelen meghozni, amikre egyáltalán nem volt felkészülve…

Eddigi olvasmányaim során egyedül Melissa Landers – Elidegenítve során találkoztam földönkívüliekkel, éppen ezért tulajdonképpen nem is voltak túlságosan nagy elvárásaim a sztorival kapcsolatban. Talán pont emiatt ért váratlanul az a tény, hogy a könyv eleje mennyire árasztotta magából a Alkonyat vagy akár a Vámpírnaplók feelinget – tudjátok, elképesztően dögös pasi, aki ugyanakkor távolságtartó és bunkó, de csak azért, hogy ne keveredjen bajba, meg hogy megvédje a családját, jelen esetben a húgát – ezt azonban fokozatosan próbálta levetni magáról, ami a végén nagyjából sikerült is. Ettől függetlenül mégsem mondanám mindezt negatívumnak, és nem is csalódtam emiatt a könyvben, hiszen az ismerős fordulatok ellenére Katy és Daemon között lezajló csipkelődő megjegyzések mindenért kárpótoltak.

Nem nagyon találkoztam még egy olyan alkotással, ahol a főhősök ennyi ideig kihúzták volna egymás nélkül. A könyv Young Adult témájából adódóan a vak is látta, hogy előbb vagy utóbb össze fognak jönni, az viszont kellemes meglepetésként ért, hogy milyen hosszú út megtétele után következett ez csak be. Mindketten igencsak karakán és egyben dacos karakterek, akik külön-külön is megállják a helyüket, mégis akkor éreztem őket teljes egésznek, amikor összekerültek egy légtérbe, imádtam ugyanis olvasni az egymással folytatott eszmecseréjüket. Ráadásul mindez a tónál történt eseményeket követően, a nagy titok kiderülése után sem változott.

A titokkal kapcsolatban egyébként véleményem szerint a lehető legjobban lett kibontva ez a földönkívülis vonal, tetszett az ahogyan szépen lassan minden különös dolog magyarázatot kapott. Az írónő előtt pedig le a kalappal, amiért sikerült ennyire érdekes alternatív univerzumot megteremtenie a luxenekkel és arumokkal kapcsolatban. Lebilincselő élmény volt megismerni a két földönkívüli fajt, pláne annak fényében, hogy mennyire szöges ellentétei egymásnak, ugyanakkor nem bánnám, ha a folytatásban az arumok is több teret kapnának, ezáltal pedig felvértezve lennének némi emberi tulajdonsággal, merthogy a luxenek esetében ez elég hamar bekövetkezett, különösen Daemon esetében.

És ha már szóba került Daemon, nem tudok amellett a tény mellett elmenni, hogy mennyire különleges egy karakter. Nem nagyon találkoztam még hozzá hasonló főhőssel, aki ennyire hihetően hozná a rosszfiús imidzsét, ugyanakkor tisztán látszottak a valódi szándékai, ahogyan az is, hogy mit miért tesz. Egyáltalán nem tökéletes, de ha egy kicsit alaposabban megismered, rájössz, hogy nagyon is közelít hozzá. Számomra tehát egyértelműen Daemon volt a könyv aduásza, éppen ezért már alig várom, hogy befejezzem a könyvsorozatot, és nekikezdhessek a Daemon szemszögéből írt három könyv olvasásának.

Azért persze a mellékszereplők sem voltak rosszak, ám sajnos nagyon megmaradtak a háttérben, külön sztorit jóformán egyikőjük sem kapott, csak asszisztáltak a főhősöknek. Na jó, Dee talán valamilyen szinten kivételnek számít, hiszen megtudtunk róla néhány tényt, valahogy ez nekem mégis kevésnek tűnt. Igazán kár ezekért a kiaknázatlan lehetőségekért, Katy barátnői mellett ugyanis Thompsonék is tartogathatnának még pozitív meglepetéseket.

És, ahogy az lenni szokott, végül néhány szót ejtenék a könyv végéről, amely természetesen már tartalmazni fog néhány spoilert!

Bár több arummal is megküzdöttek már a könyv alatt, kétségkívül a Baruck elleni nagy csata volt a legizgalmasabb, ami annyira részletgazdagon volt ábrázolva minden egyes jelenete, hogy szó szerint a szemem előtt játszódott le az egész. A végén pedig ez a kötődéses vonal belebegtetése igazán felkeltette a kíváncsiságomat. Látok azonban buktatókat ezzel kapcsolatban, és most megint a Vámpírnaplók jutott az eszembe, ahol ugyebár Elena kötődését Damon felé nem éppen a leglogikusabb módon valósították meg. Remélem, hogy itt másképp lesz.

Értékelés: 8/10.

Érdekes történethez, élettel teli szereplőkhöz, és magával ragadó látványvilághoz volt szerencsén a röpke 300 oldal alatt, ami egy erős nyolc pontot mindenféle túlzás nélkül megérdemel. Mindent összevetve kezdésnek egyáltalán nem volt rossz, sőt, megyek is és inkább folytatom a második rész olvasását. Remélem az Ónix alatt is legalább olyan jól fogok szórakozni, mint az Obszidián során. 🙂

Kinek ajánlom elolvasásra?

YA rajongóknak mindenképpen, valamint azoknak is, akik nem riadnak vissza a földönkívülis témától, és egy kis változatosságra vágynak a romantika terén, merthogy itt egyáltalán nem ezen volt a hangsúly.