Könyvkritika: Colleen Hoover – Hopeless: Reménytelen

Teljes mértékben magával ragadott a könyv.

Több hónapos kihagyás után végre ismét visszatértem a könyvolvasáshoz, ráadásul egy ilyen remekmű után valószínűleg nem mostanában fogok megállni, így a terveim szerint az ősz folyamán jó pár könyvkritikát olvashattok majd az oldalon. 🙂 Visszatérve a kritika tárgyára, Colleen Hoover alkotását, a Hopeless-t első körben egy tipikus New Adult könyvnek néztem, amelyben többek között olyan hétköznapinak tűnő problémákkal kell majd megküzdenie a regény főhősének,  hogy hogyan is fog beilleszkedni a középiskolába, na és persze a romantikus részre is fel voltam készülve. Ehhez képest, bár ezekről is nyilvánvalóan szó esett, mégis, úgy körülbelül a könyv felénél igencsak érdekes és megdöbbentő információk derültek ki, amelyek alapján fordulatos végkimenetelre számítottam, mégis végül mindent összevetve nem kicsit lepődtem meg az egészen, amikor a végén lehullt a lepel mindenről, és a lezárás sem volt piskóta… Szó szerint még mindig meg vagyok kissé rökönyödve, pedig már két napja befejeztem, ami szerintem nagy szó.

Mielőtt bármi konkrétumra kitérnék, egy kis kedvcsinálóként lássuk úgy nagyjából, hogy miről is szól valójában a Hopeless, azaz röviden felvázolom az alapsztorit.

A történet középpontjában a 17 éves Sky áll, aki korántsem mondható átlagos kamaszlánynak, és nem amiatt, mert évekkel ezelőtt örökbe fogadták, hanem mert tulajdonképpen másképp éli az életét, mint a vele egykorúak. Egyrészről mindig is magántanuló volt, másrészt az anyjának köszönhetően teljesen el van zárkózva a technikai vívmányoktól, harmadrészt pedig számára mást jelentenek a pasik: hiába próbálkozott már állítása szerint rengeteg fiúval, egyszerűen nem váltották ki belőle a kívánt hatást, éppen ezért a szexig még sosem ment el. Ebből a kis burokból idővel kiszabadul, hiszen a végzős évét saját döntése alapján már a helyi középiskolában szeretné elkezdeni, és bizony ekkor jelentkeznek a gondok is, hiszen a fiúkkal kapcsolatos ‘hírneve” megelőzte őt, éppen ezért sok diák célpontjává válik, és a legjobb barátnője, Sixx nélkül kell átvészelnie mindent, aki ideiglenesen Olaszországba költözött. Mindemellett azonban a jóból is kijut a lánynak, ugyanis megismerkedik a rejtélyes és jóképű Dean Holder-rel, aki mellett azonban a történések csak még inkább bonyolódnak.
Egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az egészben nem találtam semmi kivetnivalót sem, mind a karakterek, mind pedig a történet magával ragadó és kész. Már első pillanatra megfogott Sky engem, mégpedig a belevalósága miatt, képes elengedni a füle mellett mindenféle szitkozódást és megalázást, sőt a legtöbb esetben még felül is kerekedett társain és egy-egy szúrós megjegyzéssel mondhatnám azt is, hogy ő került ki győztesen a konfliktusból. Nemcsak Sky-t sikerült megkedvelnem, Sixx beszólásaiért és habitusáért például egyenesen odavoltam, ahogy Breckin személyisége is csak növelte az így sem kicsi élvezhetőségi faktort. Kicsit sajnáltam is, hogy aránylag kevés idő jutott a két karakterre, ám nincs ok a búsulásra, hiszen elvégre a folytatásban is benne lesznek. Nem csak az iskolás szállal bánt rendkívül jól az író, hanem a romantikus részekért is odáig voltam, Sky és Holder nagyon aranyosak voltak a megismerkedésüktől kezdve a bonyodalmakig, azt követően pedig egyértelműen bebizonyították mennyire összeillenek egymáshoz, és minden helyzetben képesek kitartani a másik mellett. Mindketten valamilyen szinten kicsikét defektesek, lehet, hogy pont emiatt passzoltak egymáshoz, legalábbis az elején ez jött le nekem, aztán persze a végén kiderült, hogy a sztorijuk mennyire is kapcsolódik egymáshoz.
Kész, eddig tudtam viszonylag Spoilermentesen fogalmazni, a végkifejlet értékelése közben azonban már Spoileres leszek!
Ahogy már említettem, a regény közepe fele kicsit más témát vett a sztori, és szembesülhettünk Sky múltjával, pontosabban egyre sűrűbben olvashattunk a lány tizenhárom évvel ezelőtti emlékeiről, amelyek bizony eléggé rémesek. Amikor először szóba került, mennyire furcsán bánt vele az édesapja, már akkor sejtettem, hogy mi is állhat a háttérben, mégis a végén szó szerint le esett az állam több szempont miatt is. Minden tiszteletem Colleen Hoover-é, amiért képes volt ezt a pedofíliás témát elővenni, és amiért ennyire valóságosan ábrázolta az egészet. Sky és Holder történetén is dobtam egy kis hátast, azzal tisztában voltam, hogy évekkel ezelőtt már találkoztam, ám azt nem gondoltam volna, hogy jó barátok is voltak, egészen addig amíg Karen ki nem ragadta a kislányt a környezetből. Nemcsak az igazsághoz vezető út, hanem maga a végkifejlet is csavaros volt ám: bár mélységesen elítélő volt Sky apjának a tette, mégis sajnáltam egy picit a halálát…

Értékelés: 10/10.

Oltári nagyot csalódtam a regényben, természetesen csakis kizárólag pozitív értelemben. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire csavaros, kiszámíthatatlan, érdekes, vicces és sajnos szomorú lesz az egész. Egyáltalán nem egy tipikus New Adult-os lányregény, tiszta szívből tudom ajánlani a könyvet olvasásra, kortól és nemtől függetlenül! Én pedig azt hiszem még ma elkezdem magam a Losing Hope: Reményvesztett olvasását, amiben Holder van a középpontban, és még jobban megismerhetjük a történetét, a szülei válásától Less tragédiájáig.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.