How to Get Away with Murder – Kritika a harmadik évad második feléről

Ismét megmentették a sorozat becsületét!

A múlt héten dupla epizóddal búcsúzott nézőitől a magyar keresztségben Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot? harmadik évada, amely utolsó két részéhez sajnos vasárnap estig sem készült el magyar felirat, így kénytelen voltam angolul megnézni. Szerencsére a tárgyaláson lezajlott ügyvédi párbeszéden kívül minden mást megértettem, így nyugodt szívvel kezdtem neki a kritika megírásának.  Szóval, a harmadik etap második fele valahogy sokkal feszesebb és még izgalmasabb volt, mint az első. Mindez nyilván annak is köszönhető, hogy kevesebb epizóddal kellett gazdálkodniuk az íróknak, mégis a legnagyobb örömömre sikerült a legtöbb kérdésre választ kapnunk, ráadásul olyan lezáratlan ügyekre is pont került a végére, amelyek már több éve elhúzódtak.

Na de elég is a köntörfalazásból, nézzük inkább a konkrét eseményeket, így ha még nem volt szerencséd a legújabb epizódhoz, akkor óvatosan görgess tovább, mivel spoileres leszek a továbbiakban!

A sorozat eddig se szűkölködött a drámai jelenetekből azonban Annalise börtönbe kerülése minden eddigi határon túlment. Szívbemarkoló volt nézni szegény meghurcolását, rossz volt ilyen sebezhetőnek látni őt, pláne annak fényében, hogy mekkora badass karakterként ismerhettük meg a legelején. Egyértelműen ő járta be a legnagyobb utat, és egyben őt árnyalták a legjobban az írók, Viola Davis pedig zseniálisan hozta a karaktert, és én továbbra is csodálom őt, tényleg megérdemelten nyerte meg pár nappal ezelőtt azt a bizonyos Oscar díjat. Én pedig továbbra is tartom magam ahhoz az állításhoz, miszerint már csak miatta megéri nézni a show-t.

Az írók kétségkívül most hozták meg a legbátrabb döntést azáltal, hogy kinyírták West, hiszen tulajdonképpen ő volt az egyedüli, aki valamilyen szinten kötődött minden karakterhez. Akármennyire is szerettem a kezdetek kezdetén, mégsem sajnáltam a halálát, pláne annak fényében, hogy egész jó sztorit sikerült kreálni a rejtélyes halálesetéhez. Tetszett, ahogy végig a Mahoney családra gyanakodtak, aztán a végén jött a nagy pofon, hogy ők semmilyen szerepet nem játszottak az események alakulásában. Mondjuk nekem egy kissé meredek volt a valódi gyilkos személye, azért pedig egyenesen haragszom, amiért nem árulták el, miért is állt szándékában megölni West, vagy legalábbis felrobbantani Annalise házát. Gyanítom ezekre a kérdésekre is választ kapunk majd a negyedik évadban, én viszont már most elvártam volna.

Wes halálával és Annalise börtönben töltött ideje alatt egyébként alaposan megváltozott a csapat dinamikája, ám ez nekem nagyon bejött, hiszen így olyan szereplőknek is jutott közös jelenet, akik eddig nem sokat foglalkoztak a másikkal, mint Laurel és Michaela, vagy éppen Asher és Connor, de nem feltétlen miattuk volt ennyire élvezetes a megváltozott légkör. Személy szerint Bonnie központi karakterré emelése sokkal inkább megérintett, hiszen bár csak egy kis időre ugyan, de végre kiléphetett Annalise árnyékából, amivel összességében tudott is élni. Remélem a folytatásban még több feladatot bíznak majd rá.

Romantika terén ebben a félévadban szokatlanul visszavettek, amit én egyáltalán nem hiányoltam. Egyedül Michaela és Asher kapcsolatában lehetett felfedezni némi mélyülést, amit ugyan jó volt látni, ám én mégiscsak azt vártam végig, hogy mikor fog ismét összejönni Connor és Oliver. Nos, erre csak az évadzáró epizódban került sor, ám addig sok minden történt mindkettejükkel. Connor viselkedése néha már engem is az őrületekbe kergetett, furcsának találtam amiért nem érintette meg túlzottan Wes halála, ám azzal, ahogy folyamatosan megkérdőjelezte Annalise ártatlanságát, vált számomra igazán gyanússá. Persze most, miután kiderült az igazság, utólag már teljes mértékben megtudom érteni a viselkedését, szóval továbbra is ő az egyik szereplőm, persze csakis kizárólag Annalise után.

Tulajdonképpen az évad folyamán mindig volt kisebb vagy nagyobb meglepetés, ám az évadzáró viszi a prímet. Amilyen lassan haladt a bíróság Sam halálának ügyével kapcsolatban, nem gondoltam volna, hogy végül még idén pontot tesznek erre a lezáratlan ügyre, arra meg végképp nem voltam felkészülve, hogy végül Wesre fogják kenni az egészet, ráadásul ezzel egy-időben még Rebecca halálát is tisztázták. Mindezzel Annalise csak még nagyobbá vált a szememben, hiszen bármennyire is szerette és törődött a fiúval, végül a józan eszére hallgatott, és ismételten megvédte diákjait, na és persze saját magát is.

Értékelés: 9/10.

Mindent összevetve én sokkal jobban élveztem ezt a darálást, mint az előzőt, éppen ezért nyugodtan megadom rá a kilenc pontot. Arról már nem is beszélve, hogy minőségileg is fejlődött ám a show, és már-már az első évadban megszokott szintet súrolja. Remélem a negyedik évadban megmarad ez a javulás, és azt sem bánnám, ha a robbantással kapcsolatban is megkapnánk minden kérdésre a választ. Már csak a HTGAWM premierje miatt is várom nagyon a szeptembert. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.