Tényleg kötelező minden évadban elsütni legalább egy gyilkosságot?

Miután sikeresen lelőttem magamnak az idei évad eddigi legnagyobb spoilerét azáltal, hogy megtudtam, ki is lett az idei áldozat, gondoltam üsse kavics, most már nyugodtan ledarálhatom a harmadik évad eddigi epizódjait, így én is mindennel képbe leszek, miután január végén visszatér a téli szünetéből a How to Get Away with Murder. Nos, nagyon úgy tűnik, hogy nem képes kikecmeregni a saját magának ásott gödörből a sorozat, ugyanis továbbra is ugyanazokat a hibákat követik el az írók, mint a második etapban. Mindazonáltal, igenis látok esélyt a javulásra, hiszen egy olyan kulcsfontosságú karakter lelte halálát, aki valljuk be, nagyon sok probléma okozója volt, szóval ezek után talán kicsit lenyugodhatnak a kedélyek, vagy pont ellenkezőleg, és még jobban összekuszálódnak majd a szálak. Ha pedig végül az utóbbi fog bekövetkezni, akkor erőteljesen el kell majd azon gondolkodnom, hogy érdemes-e egyáltalán folytatnom a sorozatot, vagy sem…

De ne szaladjunk ennyire előre. Először is tárgyaljuk ki a harmadik évad eddigi epizódjait, amit természetesen spoilerekkel tarkítva fogok megtenni!

Amilyen jól kezdett építkezni a show a legelején, pont olyan katyvasz lett a végén. A legtöbb probléma ezúttal is egyértelműen a titkolózásokból fakad, amit őszintén szólva én már rohadtul unok. Értem én, hogy nem szabad mindenféle információt csak úgy egyszerűen megosztani a másikkal, de könyörgöm, Annalise tényleg megbízhatna már a csapatában, pláne annak fényében, hogy mennyi mindenen mentek már keresztül. Nem értem, hogy miért kellett intézkednie a többiek háta mögött, mint azt tette a Frank szállal kapcsolatban. Néha már számomra is kissé nehezen volt követhető, hogy most akkor ki melyik történéssel is van igazán tisztába, ez pedig erőteljesen rányomta a bélyegét arra, hogy élvezni tudjam az epizódokat. Ezzel persze nem azt mondom, hogy Frank nem érdemelte volna meg a sorsát, amit Annalise szánt neki, csupán azt mondom, hogy ideje lenne már tiszta vizet önteni a pohárba, és Wes után a többieknek is el kellene mesélnie a Frankkal közös múltját, beleértve a kisbabája elvesztését, bármennyire fájó emlék is ez.

Míg tehát a főszál sajnos hagy nem is kevés kivetnivalót maga után, addig a karakterek körül továbbra is pörögtek az események ezerrel, mindez pedig egyelőre megmenti a show becsületét. Bármennyire is bírom a párosukat, azt azért én is belátom Connor és Oliver szakítása időszerű volt már, noha egyáltalán nem így képzeltem, hogy végül Oliver hozza meg a végső döntést. Szóval a kedvenc párosom egy időre – legalábbis remélem, hogy csak időszakos különlétről van szó – felbomlott, de egy új születőben van, mégpedig Michaela és Asher személyében. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ők ketten egyszer össze fognak jönni, azt pedig különösen nem, hogy ennyire jól ki fogják tudni egészíteni egymást. Nagyon úgy tűnik, hogy Michaela előnyére vált az Asherrel való kapcsolata, hiszen általa esély nyílik arra, hogy végre megbízhasson egy pasijában, mert hát eddig ugyebár egyáltalán nem volt szerencsés ezen a téren.

Azért maradt még itt számomra egy kakukktojás, mégpedig egy olyan karakter, akinek a cselekedeteit nem feltétlenül értem, és ez nem más, mint Bonnie. Szerintem ő a legösszetettebb és egyben leglabilisabb szereplője a sorozatnak, ami lehet akár jó ugyanakkor jó is. Én jelen pillanatban az előbbi felé billenek, hiszen nála sosem tudni, hogy most valóban azért teszi azt amit, mert valóban azt szeretné tenni, vagy egészen egyszerűen csak meg szeretne felelni valakinek. Erre kitűnő példa az idei tettei, mint például Frank felkeresése, akivel elvileg most jutott el a legközelebbi kapcsolatba. Eddig végig úgy tűnt, hogy minden szempontból Annalise oldalán áll, mégis megmentette Frank életét, vagyis okozhat ő még kellemes meglepetéseket a továbbiakban!

Az előbb említettekkel pedig el is érkeztünk a félévadzáró történéseihez, ahol ugyebár egy olyan karakter halt meg a tűzvészben, aki sok mindenkihez kötődött, és ezzel együtt sok esemény közvetlen vagy közvetett kiváltója volt. Ha tippelnem kellett volna, hogy mégis kitől kényszerülünk búcsúzni, akkor Wes az utolsók között lett volna, ugyanis annyira központi karakterré kezdett válni, hogy pont emiatt nem gondoltam volna, hogy az írók ennyire tökösek lesznek, hogy megmerjék lépni ezt a lépést. Végül mégis megtették, Wes tehát halott, és az utolsó percekben még azt is elárulták, hogy még a tűzvész előtt meghalt, ergó vagy egy újabb gyilkosságról vagy netalántán öngyilkosságról lehet szó. Mindent összevetve Wes halála időszerű volt már, hiszen az idő előrehaladtával amilyen érdekes figura volt, úgy lett a végén egyre unalmasabb, éppen ezért a lehetőségekhez képest a legjobb döntést hozták meg végül.

Értékelés: 7/10.

A többi sorozathoz képest továbbra is magas minőséget produkál a magyar keresztségben Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?, azonban az első évad szintjéhez képest egy erős hét pontnál többet nem tudok adni a látottakra. Teljes mértékben megértem, amiért a tengerentúlon elpártoltak a nézők elpártoltak a sorozattól, viszont ha őszinte akarok lenni, akkor nem örülnék neki, ha az ABC végül nem kérne be több évadot belőle, ugyanis nagyon megszerettem a sorozat univerzuma mellett a szereplőket is, különösen a csodálatos Viola Davist, akiről ezúttal egy szó sem esett a kritikában, na de majd a következőben pótolom ezt a hiányosságot.