Glee: A hatodik évadról

Felkészültetek a búcsúra?

Akár tetszik, akár nem, ma este egy dupla epizód keretein belül véget ér kedvenc sorozatunk, mely rengeteg jó ám sajnos rossz pillanatokat is okozott. Szerencsére azonban a pozitív rész nagyobb arányban van, azt pedig nem szabad elfelejteni, mennyi mindent megmutatott nekünk a Glee, és bizony sok szempontból megváltoztatta a véleményemet, hozzáálássomat adott témához. De ennyit a nosztalgiázásról, Tibi a napokban már írt egy cikket ezzel kapcsolatban, melyben tökéletesen kifejtette, mit is képviselt a sorozat az elmúlt hat évben. Hozzászólás formájában pedig kicsikét kifejtettem, hogy hogyan is találtam rá a sorozatra, illetve miképp vélekedek a véggel kapcsolatban, a továbbiakban a hatodik évadról lesz szó.

Mikor megkezdődtek a forgatások, és jöttek a spoilerek, miszerint ismét visszatérünk csak Lima-ba, nem tagadom nagyon felhúztam magam, hiszen az elmúlt két évben nekem sokkal jobban bejött a New Yorkos szál, így egy kicsikét kétkedve kezdtem neki az első epizódnak. Nagy meglepetésemre egész bejött az évadnyitó, hovatovább, a folytatásban is pozitívan csalódtam. Azért volt itt egy-két olyan szál, amikor csak fogtam a fejem, gondolok itt elsősorban Sue tetteire, ettől függetlenül szerintem egy egész jó évadot hoztak össze a készítők. És itt látszik meg igazán, hogy mennyire számít az, ki is írja az epizódokat, ugyanis az utolsó évadot az eredeti Ryan-Ian-Brad trió hozta össze, akik ha nem engedik el annyira a gyeplőt már a harmadik évadban, és tényleg foglalkoztak volna a sorozattal, akkor most nem kellene búcsút vennünk. De erre a továbbiakban nem térek ki, hiszen felesleges azon morfondírozni, hogy mi lett volna ha… Fogadjuk el a tényt, hogy a Glee ma este véget ér, sajnos nem tehetünk mást.
Magam sem hittem volna, de az új diákokat szinte első pillanatra megszerettem, míg Marley-ék esetében nagyon sok idő kellett, hogy legalább elfogadjam őket. Egyébként egy picikét hiányoltam is őket, hiszen két alatt csak a sorozat szerves részé váltak, de semmi baj, ha minden igaz a fináléban legalább egy cameo erejéig viszontláthatjuk még őket. A hatodik évadban megismert diákok mind az egyig belopták magukat a szívembe, azt a pár epizódot, pedig amikor a középpontba kerültek, nagyon is élveztem. A kedvencem egyértelműen Roderick volt, akinek elképesztő hangja van, de ugyanúgy megemlíthetném még Jane-t is, akinek a bemutatkozó dalát többször is meghallgattam. Egyetlen egy baj volt csupán, hogy rohadt kevés volt az idő rájuk. Imádtam a közösen előadott dalokat, a legjobban szerintem a Meghívásos versenyben illetve természetesen a Sectionals-ban remekeltek. 🙂

Ami a régi diákokat illeti, nagyon örültem a visszatérésüknek, azonban sokszor nem láttam értelmét, hogy tulajdonképpen miért is tértek vissza, ráadásul sajnos semmit sem tudtunk meg az életükről, mióta elballagtak a gimiből. Mármint Artie, Tina és Quinn nyilván egyetemre járnak még, Puck a hadseregnél van, Mercedes pedig a zenei karrierjét építgeti, de akkor sem bántam volna, ha egy picit kifejtik, mi újság is van velük mostanság. Ja és Tina illetve Quinn többször is visszatérhetett volna. Utóbbit hiányoltam az esküvős részből. Az esküvős rész egyébként közel sem volt olyan izgalmas, mint a második évadban történt Carol-Burt esküvő, ettől függetlenül végig boldog érzést árasztott az epizód. Brittany és Santana nagyon megérdemelte már ezt a boldog véget, Kurt és Blaine viszont már kevésbé, bár tisztában voltam vele, hogy úgyis össze fognak jönni, mielőtt véget ér az egész.

Ha már a kapcsolatokhoz lyukadtunk ki, sokakkal ellentétben nekem egyáltalán nem jött be ez a Rachel-Sam románc. Oké, aláírom, hogy aranyosak voltak a próbálkozásaik, és valahol Sam tulajdonságaikat tekintve hasonlít Finnre, ettől függetlenül nem tartom őket jó párosnak és kész. Sam inkább Mercedeshez való, Rachelhez pedig inkább Jesse St. James való. Apropó Jesse, nagy meglepetés volt a visszatérése, nagy örömömre pedig az utolsó epizódban is viszontláthatjuk még. Vajon összejön Rachel-el? 🙂

Ahogy a bevezetőben is említettem egyedül Sue cselekedetei voltak a kritikus pontok, de egy idő után már kezdtem elfogadni, hogy bizony az írók már nagyon nem tudnak mit kezdeni a karakterrel, de kiírni meg nem lehet, így hát mindegy, hogy mit kap, csak írjunk neki valamit… Nagyon sajnálom, hogy idáig jutott a karakter, bár jobban belegondolva mindig is követhetetlen volt a szándéka. Egyszer el akarta pusztítani a Glee Clubot, máskor pedig megvédte.

Értékelés: 8/10.
Mindent összevetve sokkal több volt a pozitív rész, mint a negatív, úgyhogy egy erős nyolcast mindenképpen megérdemel a hatodik évad. Van egy olyan érzésem, hogyha holnap elindítom az utolsó részt, potyogni fognak a könnyek, de túl kell esni rajta. Még mindig beleborzongok, ha arra gondolok, hogy ezek után már nem lesz új rész. Életem egyik legmeghatározóbb sorozatává vált a Glee, és bizony nagyon nehéz elengedni. Még egy sorozat vége sem fájt még ennyire…

Off: A szomorúság ellenére nem szabad elfelejteni, hogy ez bizony az oldal ötszázadik bejegyzése! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.