Filmkritika: The Other Woman (A csajok bosszúja) [2014]

A hibái ellenére kellemesen kikapcsolódtam a film nézése közben.

Karácsonykor nálam már szinte hagyománnyá vált a filmnézés, ám az utóbbi időben a karácsonyos filmek helyett teljesen más tematikájú alkotásokat szoktam megnézni, rendszerint azokat, amiket már hónapokkal korábban beszereztem, de időm még nem volt kivégezni. A The Other Woman is ebbe a kategóriába tartozik, szentestén végre neki is estem, ám nem voltam vele maradéktalanul megelégedve, hiszen többet vártam volna egy olyan filmtől, amiben Cameron Diaz és Leslie Mann a két főszereplő, akiket én is nagyon szeretek. Sajnos voltak benne üresjáratok és kihagyott lehetőségek, az alapötletet és a végkifejletet viszont tényleg díjazom, éppen ezért örülök, hogy esélyt adtam a filmnek.

A sztori középpontjában egy hűtlen férj áll, aki már hosszú ideje becsapja feleségét, hiszen folyamatosan megcsalja, ám egy nap az egyik barátnő, Carly megismerkedik a feleséggel, Kate és Carly végül kisebb megfontolás úgy döntenek, hogy közösen bosszút állnak a csalfa és hazudozó Markon. Csakhogy arra egyáltalán nem számítottak, hogy még több szerető illetve egészen más dolgok is kiderülnek a férfiről, a sztori pedig csak még jobban bonyolódik, amikor megismerjük Kate bátyját Philt…

Őszintén szólva, nem tudom egyértelműen megfogalmazni a film hibáit, hiszen az alapsztori nagyon tetszetős, a karakterek is érdekesek, és még a táj is egészen gyönyörű volt, a tengerparton és Bahamákon készült jeleneteket például egyenesen imádtam. Talán a legnagyobb bajom a néha egészen belassult és unalmas jeleneteknek tudható be, amikből a film elején adódott inkább. A leginkább akkor tűnt kissé vontatottnak az egész, amikor Kate megtudta a férje piszkos kis titkát, és ezt követő kiborulásai sem nyerték el tetszésemet, magam sem tudom, hogy miért, hiszen Leslie Mannt zseniális színésznőnek tartom, így gyanítom inkább a karakterrel lehetett a gond, mintsem a színésszel.

Miután túllendültünk a holtponton, a film közepe és vége már igazán szórakoztató lett, nem egyszer röhögtem fel hangosan. A legjobban az a jelenet maradt meg bennem, amikor a Kate és Carly felfedezték a másik szeretőt, Ambert, na ott igazán elemében voltak az írók, már majdhogynem sírva röhögtem a néha kínos szituációkon. Egyébként már csak Carly és Kate miatt érdemes esélyt adni a filmnek, hiszen imádtam ahogy szépen lassan összebarátkozott a két lány egymással, illetve mindkét karakter fejlődése látványos volt, és annak ellenére, hogy nagyon a nézők elé nyomták az egész tanulságot, ezt akkor is pozitívumként könyvelem el.

A főszereplők mellett a mellékszereplőket is érdemes megemlíteni, köztük az énekes Nicki Minajt, akinek igen ütős beszólásai voltak, azt pedig különösen élveztem, hogy kvázi jelenetenként váltogatta a hajszínét, hol szőke, hol pedig fekete volt. A másik kedvencem a Miami Vice sztárja, Don Johnson volt, akinek ugyan kevés szerep jutott, mégis ettől volt igazán jó a karaktere, amikor pedig kiütötte a Markot, aki a lányával szórakozott, nos dőltem a röhögéstől. Kate Upton és Taylor Kinney már nagyobb teret kaptak, akik csak úgy vitték előre a sztorit, Kate karakterének naivságát például nagyon szerettem.

Értékelés: 7/10.

Mindent összevetve nem volt annyira rossz ez a film, csak az eleje volt kissé döcögős, utána viszont már élvezhető. Egyértelműen megérdemli az erős hét pontot, különösen a vége miatt. Nem lövök le semmi poént, inkább nézzétek meg ti is, egy szombat délutáni matinénak tökéletes, de akár egy kora esti filmként is megállja a helyét. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.