Évértékelés 2017: A tíz kedvenc sorozatom

És jöjjön a cikksorozat idei utolsó posztja.

Ha végigpörgetitek a listát, számotokra is szemet szúrhat az, hogy 2016-hoz képest mennyi változást eszközöltem, ennek pedig két egyszerű oka van: vagy nem sikerült egyetlenegy új epizódot sem megnéznem 2017-ben (Fresh Off the Boat, iZombie, Shameless, The Fosters), vagy pedig érkeztek olyan új vagy általam csak most felfedezett sorozatok, amelyeknek sikerült kiszorították a nyeregből a régieket (2 Broke Girls, The Flash). Ez alapján pedig lövésem sincs, hogy vajon az egy év múlva esedékes következő listán mennyi változás lesz majd.

De elég is legyen a felvezetésből, beszéljem helyettem inkább az alább olvasható TOP10-es lista, könnyítésképpen a sorozatok címére kattintva megtalálhatjátok róla az oldalon eddig megjelent összes hírt, kritikát és miegymást. Jó olvasást. 🙂


13 Reasons Why

2017-ben egyértelműen a 13 Reasons Why lett a legminőségibb széria, simán üti még a lentebb felsorolt sorozatokat is. Már a készítés pillanatától kezdve nyomon követtem a projektet, és bár nagyon örültem, amiért megvalósulhatott az adaptáció, ugyanakkor kicsit tartottam is attól, hogy nem lesz majd képes hozni a könyv minőségét. Szerencsére a készítőknek sikerült alaposan rám cáfolniuk, és bár itt-ott kicsit átírták a sztorit, mégis összességében egy igencsak könyvhű adaptációt hajtottak végre. A teljes szezonon át látszott rajta, mennyi munkájuk van benne, ahogy az is, hogy mennyire becsben tartják a Jay Ahser által megírt történetet. Az idén jelentkező második évadhoz viszont már nincs könyv, amiből táplálkozhatnának, úgyhogy kíváncsian várom, hogy mégis hogyan gondolták tovább a karakterek sorsait.


Arrow (A zöld íjász)

Rég nem látott sorozatot köszönhetünk viszont a listán, ami higgyétek el, nekem is nagy meglepetés. A zöld íjász tulajdonképpen már úgy a harmadik évad tájékán kiesett kegyeimből, a negyedik etap után pedig konkrétan már a kaszán gondolkodtam, de aztán mégis esélyt adtam még az ötödiknek. És milyen jól tettem ám! A 2016/2017-es tévés évadban futó etap során ugyanis alaposan összeszedték magukat az írók, és sorra olyan epizódokat hoztak össze, amelyek összességében – leszámítva az évadzáró cliffhanger eseményeit – akár záróepizódoknak is simán elmentek volna. Azóta persze már lement a hatodik évad első fele, amelyről eddig felemás véleményeket hallottam, talán ezért is halasztom annyira a megtekintését. Nyárnál hamarabb szerintem nem is fogok belevágni a projektbe.


How to Get Away with Murder (Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?)

A sorozat iránti kezdetleges szenvedélyem és érdeklődésem az eltelt pár év alatt megkopott ugyan, ettől függetlenül továbbra is élvezettel darálom le a téli illetve a kora nyári estéken az aktuális fél-fél etapokat. Most ez azonban elmaradt, és szerintem már nem is fogom bepótolni az eddig epizódokat, majd csak miután lement a teljes negyedik évad. A legfrissebb részekről tehát értelemszerűen nem tudok nyilatkozni, a harmadik évad miatt azonban okkal bérli továbbra is helyét a listán, az egyik kulcsszereplő halála miatt pedig remélem csak még izgalmasabb mederbe terelik tovább a sorozatot. A tegnap közzétett Scandal cross-overt mindenesetre jó előjelnek veszem.


Supergirl

Míg az Arrownak sikerült visszaférkőznie a bizalmamba, addig a The Flash pont az ellenkezőjét érte el nálam. A szuperhősős szériák közül számomra a Supergirl tűnik továbbra is sziklaszilárdnak, amely már a harmadik évadával van képernyőn, mégsem tűnt el a kezdeti bája és varázsa. Még Calista Flockhart “elvesztésén” is túl tudott lendülni a show, noha Cat Grant hiánya néha szembetűnő, a legtöbb esetben azonban sikerül úgy alakítani a sztorit, hogy tulajdonképpen már a játékidőbe se nagyon férne bele a szokásos Kara-Cat általi közös tanítgatások. Ettől függetlenül remélem, hogy időnként még felfog tűnni National City-ben. Ami pedig a konkrét történéseket illeti, hamarosan kifogom fejteni a véleményem a kritika keretein belül. 😉


The 100 (A visszatérők)

Először is szögezzük le, tényleg nagyon szeretem ám a sorozatot, a nyári darasorozatom egyik fénypontja, amikor a The 100-hoz érkezek, de továbbra is a második évad számomra a nagybetűs etalon. Magam sem értem miért, hiszen a negyedikben ismét próbálkoztak feltenni az i-re a pontot, és ez hellyel-közel sikerült is, mégis van bennem egy kis hiányérzet. Persze ettől függetlenül nagyon várom már a soron következő ötödik szezon debütálását, amely premier időpontot egyelőre még nem kapott. De amíg várakozunk a friss epizódokra, addig is megpróbálok majd egy kritikát összehozni a legutóbbiakhoz.


The Good Doctor

Az ABC legújabb kórházas szériája jött, látott és győzött. Pedig nem volt könnyű dolga, a májusban kijött trailer alapján ugyanis eléggé szkeptikusan vágtam a dolgok elébe, ahogyan azt sem értettem, hogy mit szeretnek a nézők annyira Freddie Highmore-ban, akihez ezidáig nem volt szerencsém. Nos, tulajdonképpen már az első epizóddal sikerült levenni a lábamról, amelyet egyértelműen Shaun ért el, ám ahogy haladtunk előre úgy kezdtek feljönni a többiek is a főhőshöz, hogy aztán a leggyengébb epizóddal érjen véget az első évad első fele, amiért még mindig morcos vagyok ám. Na de most már csak szűk két hetet kell várni a folytatásra, aztán meglátjuk, hogy mit hoznak ki ezekből a nevetséges cliffhanger szálakból.


The Middle (A semmi közepén/Családom és egyéb emberfajták/Anyám borogass)

Ilyen az én formám: pont tavaly fedeztem fel számomra a sorozatot, gyorsan le is daráltam egyhuzamban az első hét évadot, hogy miután a dara végére érjek közölje a csatorna, az ősszel debütáló kilencedik felvonás egyben az utolsó is lesz. Még most sem tudtam teljesen feldolgozni ezt a szörnyű hírt, pláne annak fényében, hogy a The Middle hosszú évek óta a csatorna középmezőnyét erősíti bármiféle erőfeszítés nélkül, miközben az újonc sorozatok, legyen drámai vagy vígjáték, de még a régebbi szériák is folyamatosan buknak meg. De kár is lenne ezt tovább firtatni, inkább fogadjuk el, hogy a Heck család hétköznapi életének végére hamarosan pont kerül, bár lehet, hogy nem végleg, hiszen maga a készítő nyilatkozta azt, hogy bizonyos különkiadások keretein belül nagyon szívesen összetrombitálná a csapatot a későbbiekben. Kívánom, hogy legyen így! 🙂


The Originals (A sötétség kora)

Az biztos, ha jövőre nem is, de két év múlva ismét alaposan meg fog változni ez a lista, hiszen csakúgy mint a The Middle, egy évre a Vámpírnaplók búcsúja után, a Mikaelson család számára is már csak egy utolsó évad van hátra, mielőtt végleg véget érne a nagy utazás. Normális esetben most azt kellene, hogy mennyire sajnálnom a The Originals kaszáját, ami valamilyen szinten igaz, az elmúlt lassan öt évben nagyon a szívemhez nőtt a sorozat, ugyanakkor nem tudok elmenni amellett a tény mellett, hogy mennyire önismétlővé vált már. Éppen ezért nem bánkódom annyira, amiért hamarosan búcsúzni kényszerülünk, remélem egy minden szempontból grandiózus évadra na és persze fináléra készülhetünk fel. És persze azt se feledjük el, hogy Julie Plec már aktívan dolgozik egy a Vámpírnaplókkal közös spin-offon, amiből persze korántsem biztos, hogy lesz is valami, a The CW fejeseinek is hatalmas beleszólásuk lesz ezzel kapcsolatban.


This is Us (Rólunk szól)

Túlzás nélkül állítom, hogy a This is Us maga a tömör gyönyör. Minden megtalálható benne, ami egy jó dramedy-hez kell: olyan hétköznapi történeteket mesél el, amelyek tényleg bármelyikünkkel megtörténhetnek, és igen a legtöbbször igen drámai felütésű és megható tud lenni, ugyanakkor a vicces helyzeteket sem kerüli el, a kettő között pedig tökéletesen tudnak lavírozni az írók. A múlt és a jelen kombinálását pedig márcsak afféle extraként tudnám felhozni. Egy biztos, nagyon rövid idő az egyik legnagyobb kedvencemmé vált – talán jelenleg csak a 13 Reasons Why előzi meg a sorrendben – éppen ezért remélem, hogy a második évad is legalább olyan jó lesz, mint az első, és persze azt is, hogy még hosszú évekig képernyőn lesz.


Younger

Nagyon szégyellem magam, amiért az első évadhoz írt kritika a legutóbbi a sorozat kapcsán, holott azóta már lement a negyedik is… Ezt a hiányosságomat igyekszem mihamarabb pótolni, hiszen a Younger egy tipikusan olyan sorozat, amelyről beszélni kell. Igen, megvannak a hibái, és sokszor tűnhet úgy, hogy ugyanazokat a köröket futják, de mégis, amikor Liza körül kicsit is ellaposodni látszana a sztori, ott vannak a többiek, akik alaposan felhúzzák a sorozatot. És igen, itt még az általam nem feltétlenül szeretett szerelmi háromszög sem zavar a legtöbb esetben. De azért remélem, hogy Liza hamarosan visszavonhatatlanul leteszi a voksát valamelyik pasi mellett. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.