A Dal 2015: Az első elődöntő résztvevőiről

Holnap este ismét kezdetét veszi A Dal.

Nagyon vártam már ezt a pillanatot, ugyanis nagyon szeretem az ilyen fajta műsoroknak, ráadásul A Dalnak nagy tétje is van, hiszen itt dől el, hogy ki fogja képviselni hazánkat a következő Eurovíziós Dalfesztiválon. 🙂 A holnapi adásban többek között több Megasztáros és X-Faktoros is fellép majd, akik között természetesen van kedvenc, így már nagyon várom az adást. Ahogy ígértem, még az élő show előtt elmondom a véleményemet a versenyzőkről, ezúttal értelemszerűen az Első Elődöntő réstvevőit veszem górcső alá, jövőhét Pénteken pedig a Második Elődöntő részvevőit.

Nem is húzom tovább a szót, jöjjenek az előadók dalai, és a véleményem róla. (Adott versenyző nevére kattintva elérhetitek a dalt is.)

Antal Timi: Woke Up This Way

Timi már az X-Faktor óta nagy kedvencem, így természetesen nagyon örülök amiért jelentkezett A Dalba, és be is jutott. A Woke Up This Way-t egyébként Malek Miklós írta, aki az X-Faktorban nem mellesleg a mentora volt. A szám már első hallásra tetszett, azonban nem érzek benne valami pluszt, ami miatt nyugodt szívvel azt mondanám, örülnék, ha Timi képviselné hazánkat. Ettől függetlenül már meghallgattam egy párszor, valamint ne felejtsük el azt sem, mennyire sokat számít az, miként tudja előadni élőben.
A Dal nagy felfedezettje kétségkívül Bogi, akinek a tavalyi dala nagy sláger, és eddig minden jel arra mutat, hogy az idei is, legalábbis számomra mindenképpen. Rettenetesen szimpatikus számomra a lány, és a hangjával sincs bajom, mégis szerintem még túlságosan fiatal egy ilyen megmérettetéshez. Ettől függetlenül nem fogok lecsüggedni, ha idén esetleg ő nyerne, csak jelen pillanatban azt mondom, hogy egyelőre fejlődjön és nőjön még egy kicsit. Természetesen akárcsak Timi esetében, úgy Boginál is sokat nyom majd a lantba, hogy élőben hogyan fogja előadni. Tavaly nem volt gond, így szerintem most sem lesz. 🙂

Farkas-Jenser Balázs: Liar
Balázs már a Megasztár 6-ban nagyon nagy kedvenc volt, elsősorban a hangja miatt, ugyanis imádom a hangszínét, másodsorban pedig a személyisége miatt, hiszen egyáltalán nincs elszállva magától. Meglepődtem, hogy idén benevezett A Dalba, mindenesetre nagyon örülök neki, a Liar pedig hatalmas kedvenc lett. Szó szerint rongyosra hallgattam már. Elsősorban a különleges hangszerelése fogott meg igazán, jelen helyzetben pedig nagyon örülnék, ha Balázs képviselné idén hazánkat.


Karmapolis: Time Is Now
A műsor gyenge pontja egyértelműen a zenekarok illetve bandák, legalábbis a tavalyi felhozatal alapján. Egyedül a FoolMoon kivétel ez alól, akik ugyebár az acapella stílust képviselik. Ezzel szerintem el is árultam azt, hogy nagyon nem örülnék egy esetleges Karmapolis győzelemnek. Egyrészről elsőre rendkívül unszimpatikusak, a Time Is Now pedig rettenetesen tucat dal.

Magyar Bori: Lead Me To Heaven

Nekem eddig ismeretlen volt Bori, ami nem feltétlenül baj, hiszen szeretek új arcokat felfedezni, a dal azonban, amivel bejutott a versenyre, elég gyengének érzem. A Lead Me To Heaven alapján pedig nem is igazán van különösen jó hangja Boginak, összességében pedig nagyon tucatnak érzem, így nem árulok el nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy nem küldeném ki az Eurovíziós Dalfesztiválra, hogy hazánkat képviselje.

Nem hullajtottam krokodilkönnyeket, amikor az első élő adásban kiestek az X-Faktorból, viszont az mindenképpen említésre méltó, hogy azóta is megmaradtak a köztudatban, és ezerrel robognak előre. Noha nincsenek olyan híresek, mint a ByTheWay, mégis dicsérendő, és követendő ez a példa. Ami pedig a Maniac-ot illeti, nekem nagyon bejön, ettől függetlenül nem szívesen küldeném őket Berlinbe. Mindenesetre meg fogom még párszor hallgatni, az elő adásra pedig kifejezetten kíváncsi vagyok. 🙂

Passed: Mesmerize
Az előbbi felvetésemet, miszerint a bandák elég gyengék szoktak lenni, a Passed máris megbuktatja, hiszen magam sem hiszem el, de első hallásra egész jó a daluk. A dallamvezetés mindenképpen megérdemli az említést, viszont az énekesnőt egy kicsit gyengének tartom. Mindent összevetve, nem rossz a Mesmerize, de nem való az Eurovíziós Dalfesztiválra. Legalábbis szerintem.


Szakács Gergő: Ősz utca
Mikor 2010-ben elindult itthon is az X-Faktor, szó szerint függője voltam, így már akkor tudtam, honnan ismerős Gergő, amikor először feltűnt a Rising Star válogatóján. Egyértelműen jót tett neki ez a pár év szünet, hiszen rengeteget fejlődött, az Ősz utca pedig hatalmas kedvenc lett. Elképesztően egyedi és egyben jó hangja van Gergőnek, amit a dalban is bebizonyít. Csak sajnos ott van az a tény, hogy a Rising Star-ban sem tudott tökéletesen teljesíteni az élő adásban. Őszintén bízom abban, hogy a holnapi adásban odateszi magát, és kirobbanó formában lesz. Ha így lesz, akkor minden további nélkül küldeném Berlinbe. 🙂

Szűcs Gabi: Úgysem felejtesz el
Szűcs Gabi, Magyar Borihoz hasonlóan eddig számomra teljesen ismeretlen volt, ám ez nem jelenti azt, hogy hátránnyal indulna előttem, és csak azért pontoznám le a dalt. Azért pontozom le az Úgysem felejtesz el-t, mert egyszerűen nem tetszik. Túlságosan tucatdal, mind a ritmusát, mind a dalszöveget tekintve.

Tóth Vera: Gyémánt
Bármennyire is szeretem Verát, sajnos a Gyémánt c. szerzemény nekem nem nagyon jön be. A hangszerelés bejön, viszont a dalszöveg nem. Ráadásul úgy érzem, ezzel a dallal Vera nem tudja bemutatni, mekkora csoda is lakozik a torkában. Kár érte, mert Verának igenis helye van egy ilyen műsorban, csak nem ezzel a dallal.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.